YehuDani: Yehuda lett Dani

Miután elvégeztem egy kéthetes gyorstalpaló “zsidó képző” előadássorozatot, ellátogattunk egyszer a Vasvári zsinagógába is. Megtetszett nekem a hely. Olyan élményem volt, mintha apám járt volna ide gyerekkorában…
Máskor is elmentem péntek este, csak úgy, egyedül. Talán az első ilyen alkalommal lehetett, kicsit túl korán érkeztem. Ültem a padban, vártam. Odajött hozzám egy fiatal, igencsak ortodox zsidó srác, fekete zakó, nadrág, kalap, cipő, fehér ing, kilógtak a cicesz rojtok (ahogy tanultuk), az arca oldalán hosszan lelógó pajesz.

Dani, Vasváriban 2017, Joszi első tfilin
Dani, Vasváriban 2017, Joszi első tfilin

Úgy emlékszem három dolgot kérdezett… Minden válasz után elment és visszajött. Furán éreztem magam. A kérdések:

  • Zsidó vagy? (Igen)
  • Körül vagy metélve? (Nem. – Mi ez a kérdés? Egy katolikus templomban soha nem beszéltek volna ilyesmiről!)
  • Van feleséged? (Nincs. Hát ez meg mire való kérdés?)
    Kérdeztem tőle, hogy te rabbi leszel? Nagy vigyorral mondta, hogy remélem!

Aztán kérdezte később, vagy másik alkalommal, hogy raktam-e már aznap Tfilint. Persze, a válasz nem volt!
Rakott nekem, megmutatta, hogyan kell…

Először kötöttem fel a saját Tfilint (Dani áll mellettem balra)

Így indult ismeretségünk Danival.

Kiderült, (még) nem zsidó, csak (már) “úgy néz ki”. Azóta már zsidó lett, hivatalosan is betért (méghozzá a legszigorúbb vizsgával). Izraelben él most és mesélt nekem…

Milyen volt a gyerekkorod?
Átlagos gyermekkorom volt. Apa, anya, bátyám. A nagyszüleim abban a lépcsőházban laktak, mint mi. Talán annyi érdekesség, hogy apa perui és ebből következően ismerem ezt a kultúrkört is, meg ugyebár gyerekként Mayoría Quinterosnak lenni… mindig jött, hogy ez milyen név? Apukád honnan van? Ez valahogy mindig fenntartotta ezt a perui-magyar identitástudatot. Nem volt kifejezetten vallásos neveltetésem. Persze, az ünnepek megvoltak tartva, igaz bármiféle különösebb vallási háttér nélkül. Gondolom elmondhatjuk, hogy az általános ismeretek azért megvoltak. Mit ünneplünk, miért, ilyesmi. Iskolában is tanultuk ezeket.

Hogy találkoztál a zsidósággal?

Mint szerintem majdnem mindenki Magyarországon, én is már gyerekként találkoztam a zsidósággal valamilyen szinten, formában. Sajnos, ez általában a sztereotípiák és a hírhedt zsidó viccekben manifesztálódott. Így az ismereteim is ebből származtak, például a zsidóknak nem szabad sonkát vagy szalonnát enni vagy az általánosnak vélt kapzsiság, ilyesmi. Akkor még nem tudtam megfogalmazni magamnak, hogy ez engem miért bántott, miért érzem magam rosszul miattuk. Volt egy látens vonzódásom ehhez az egészhez. Ma már tudom, hogy miért.

Ezt követően a fordulópontot az jelentette, mikor megismerkedtem a nevelőapámmal és szüleivel. Tőlük láttam élőben is, hogy mi is ez. Könyveket olvastam.

Hogy mentél tovább a zsidóság felé?

Majd az igazi lökést az adta, hogy egy volt általános iskolai barátom elhívott magával egy zsidó ifjúsági csoportba. Innentől kezdve nem volt megállás. Fokozatosan minden erőmet és időmet ennek szenteltem. Mélyen beleástam magam a Tanba. Halacha (a törvények), Parasha (hetiszakasz), történelem és minden más. Elkezdtem zsinagógába járni. Újpest, Nagyfuvaros, Óbuda, hogy néhányat említsek.

A következő pontot az jelentette, mikor először hallottam a chassidizmusról. Majd azon belül a Lubavitchi chassidizmusról és áldott emlékű mesterünkről, a Rebbéről! Elkezdtem Tanyát tanulni, nagy hatást tett rám a lubavitchi gondolkodásmód, ezen belül találtam meg az ösvényemet az I-tenszolgálatban.

Így alakult, hogy először mentem a Vasváriba és lett ez és a magyar Chabad a közösségem mintegy 4 évre. Ebben az időszakban mélyült el igazán a tudat bennem mestereim és barátaim hatására, hogy én is a közösség szolgálatába szeretnék állni. Elkezdtem tanítani és nemcsak tanulni. Az addigi félénk, visszahúzódó természetemet felváltotta egy új, elhivatott, magabiztos én. Kimentem az utcára mivtzoimra, elmentem tachaluchára (amikor elmegyünk bejárjuk a környező közösségeket ott például farbrengent – chassid összejövetelt – vagy az adott alkalomhoz kapcsolatos tanítást tartunk) más közösségeknél. A shliachok elkötelezett önfeláldozó mesirut nefeshsel végzet munkája jelentette és jelenti számomra a példát.

Utam során sokszor éreztem magam akadályok előtt, ám I-ten mindvégig velem volt és átsegített. A korlátlan és feltétel nélküli bitachon (hit, bizalom I-tenben) és emuna (hit) segített legyőzni ezeket.
Így érkeztünk el új életem pillanatába.

Na, és a betérés?

Sok éves tanulásom után, mintegy három hónappal ezelőtt érkeztem meg ide, Eretz HaKadoshba, a Szentföldre.

Az eddig látott és tapasztalt Hasgacha Pratit (I-teni gondviselés) vezetett el ide Yerushalayim Ir HaKodeshbe, azaz Jeruzsálembe, a Szent Városba és mostani közösségemhez is. Első itt töltött Sábesz estémen ismertem meg szent mesteremet és támogatómat Rav Segalt, kinek közösségében élek ma is. Az ő segítségével a rákövetkező héten vizsgáztam le HaRav Moshe Bransdorfer Beit Dinjénél (3 tagú rabbinikus bíróság) és a vizsga után történt meg, hogy a Szövetség jelét viselhetem magamon! Az utolsó lépésként, most, Tishrei hó 7-én merültem meg a mikvében és lettem elválaszthatatlanul is a Szent Nép tagja! Azóta itt is az Ö-valót és népemet, a zsidóságot szolgálom. Elkezdtem jesivai tanulmányaimat is, hogy tanulhassak és aszerint cselekedhessek és taníthassak! Nagy vágyam, hogy én is a Rebbe shliachja lehessek! Adja a Teremtő, hogy megadassék számomra, hogy megházasodhassam és házat építhessek Izrael népének körében. Mit kívánhatnék többet?

Áldott az Ö-való, ki engedte megélnem mindezt!

Végezetül hadd fejezzem ki hálámat és köszönetemet mindazoknak akik itt voltak velem ezen az úton!

Kikre emlékszel köszönettel?

Álljék itt egy lista a teljesség igénye nélkül!

Mestereimnek: Rav Baruch Oberlandernek és Rav Smuel Raskinnak (és családjának és kiváltképp jóbarátomnak, Arinak) Magyarországról köszönöm, hogy mindig támogattak és egyengették az utamat!

Barátaimnak és mentoraimnak: Avigdor Abergel, Asaf Samet, David Simon Kaslasi, mindenki Dudija, Rav Yitzchok Rubin, Eli barátom (és az egész Nógrádi család), Somogyi Eliezer Dov barátom és végezetül Dévényi Péter; Bánfi Zoltán és David ben Yosef és mindannyiunk Tzimtzumjának, Koós Chaimnak szintén Magyarországról hálálkodom segítségükért!

Izraelből mesterimnek Rav Yitzchok Segalnak és Rav Moshe Bransdorfernek, valamint barátaimnak, Arele Heimlichnek, Tzvike Eisenbachnak, Rav David Dreizinnek, Rav Aharon Goldbergernek és “bácsikámnak” Rav Channielnek tartozom köszönettel!

Hogy élsz ma?
B”H, mint egy lubavitchi bocher (jesiva, mivtzoim [a Rebbe kampánya, segíteni más zsidóknak, hogy megtarthassák a mitzvákat pl. Férfiaknál a tfillin rakás, hölgyeknek Sábeszi gyertyagyújtás], shiur tartás [tanítás], shlichut). Mindig van valami érdekes történés.

Mik a terveid?
A Rebbe shliáchjának lenni! Tanulni, hogy aszerint cselekedhessek és taníthassak. Szívesen tennék a magyar nyelvű/származású zsidókért!

Mit üzensz?
Azoknak, akik be szeretnének térni, vagy most fedezik fel a zsidóságukat arra bátorítanám, hogy nyugodtan keressenek meg/fel! Bármilyen kérdés lenne, vagy kíváncsiak valamire vagy csak egy beszélgetés esne jól! Ha Jeruzsálemben járnak és tudok valamivel segíteni, szívesen segítek!

mayoriadani kukac gmail.com

Facebook: Dániel Mayoría

Tel.: Izraelben 0555539283

Kedves Dani, azaz Yehuda! Talán YehuDani? Köszönöm a chat beszélgetést. Közben én is beléptem a szövetségbe (brisz mila). Hogy ide eljutottam, neked is köszönöm!

Sok sikert, örömet, mitzvát kívánok! Shalom! Pacsi!

Haim-Tamas