Egy emberi élethossz szemszögéből nézve igencsak hosszú készülődés után (nekünk több évtized, talán pár száz év, neki igazából csak egy pillanat) eljött.
Ki? Egy angyal. (azaz, a Küldött) Ki küldte? Hát az Isten, az Univerzum, a Sors, a Karma, egy Felsőbb Intelligencia, vagy az Értelmes Lények Univerzális Legiszlációja [röviden ÉLUL].
Elhozta nekem a Létezés Kulcsát, a mindent megmagyarázó tudás teljes valóságát.
Az óra 11:37-t mutatott. Másodpercmutatója nem volt. 2013. augusztus 13, volt. Kedd.
Igen, a Küldő engem szemelt ki már születésem előtt! Igen, én voltam A Kiválasztott! Igazából erre a feladatra születtem, az egész eddigi életem egy felkészülés volt erre a Feladatra. Egyszeri és megismételhetetlen kiváltság!
A Küldött hozta magával A Feladat teljes leírását, melynek címe: “A Világ Megmentése – Egyszemélyes Küldetés a Kiválasztott Számára”. (Teljes címe: Minden Igazságok Tana, Zafírkék Virtuális Alakban, röviden: MITZVA) A “leírás” helyett talán jobb szó az “üzenet”, ami úgy kerül kézbesítésre (inkább “átadásra”), hogy a Küldött megérinti a Kiválasztott homlokát, a két szeme között, csak kicsit feljebb, körülbelül a Tfilin dobozának helyén.
Eljött, tehát,az Idő!
Ünnepélyes határozottsággal kopogott be ajtómon!
Kopp, kopp, kopp
…
Nem voltam otthon.
↕ Egy kis magyarázat ↕
A kis történetem “margójára”.
Elul hónap van. Ez a felkészülés ideje.
Ilyenkor “sétál a király” a mezőn, ilyenkor lehet “könnyen” találkozni vele. Jön az újév, Rosh Hasana. Ilyenkor még a tanulás is kevésbé fontos, mint a mitzvák. Felkészülés, őszinte megtérés (csuva), jelenlét.
Ezt hívom úgy, hogy “otthon” lenni.
Megtérni. Hazatérni…
Reggel írtam a történetet. Akkor csak egy poén volt, egy vicces csattanó.
Aztán írtam hozzá az “Elul” és a “MITZVA” szavakat, mint rövidítéseket, mozaik szavakat.
Hogy “egyértelmű” legyen az utalás…
Még egy érdekesség. Sok évvel ezelőtt (egy pillanat?) egy festőművész ismerősöm (Tuzson-Berczeli Péter) megrendelést kapott angyal-képek készítésére. Az egyik rajzot rólam mintázta.