zsidó eskuvő

Dróse: Eljegyzés, házasság, származás, válás (2021-09-09)

Dróse: Eljegyzés, házasság / származás, válás

I. rész Eljegyzés

Így Gábor fiának esküvője után és mintegy annak árnyékában (na meg mert most jutottam a Talmud tanulásban oda) pár gondolatot összeszedtem az eljegyzés, házasság (azon belül a származás) és a váló és szabadító levelekről.
Kezdeném az eljegyzéssel vagy a héberül: Kidusin, vagy Éruszin. Két tanú kellett hozzá és természetesen a leendő pár, akik kinyilvánították akaratukat, hogy össze akarják kötni haSem előtt az életüket. Mindig a férfinek kell megkérnie a nő kezét, aki, ha elfogadja, akkor áruszája, jegyese lesz a férfinek. Ettől a perctől a zsidó törvény előtt már házasoknak tekintendőek, de még a házassági levélben (ktubá) foglalt házassági kötelezettségeket nem kell egymás felé teljesíteniük és még a házassági kapcsolatra lépés is tilos köztük (kivétel természetes itt is van, ezt mindjárt ki is fejtem). Az eljegyzést csak közös megegyezéssel lehet felbontani.
És miért a férfinak kell megkérnie a nő kezét? Ezt Tórából lehet levezetni (5Mózes 22:13) „Ha egy férfi elvesz egy nőt…” vagyis a férfi hajszolja a nőt, mindegy a saját másik felét keresve benne.
A férfi három módon szerezheti meg a nőt, (habár nekem nem nagyon tetszik ez a Misnai kifejezés) de a nőnek csak két módja van arra, hogy újra hajadon legyen. (De ezzel a kérdéssel majd a válás témakörénél fogok bővebben foglalkozni.)
Első mód a pénzel való eljegyzés.
Honnan tudjuk, hogy ez a mód is járható és elfogadott? A gözérá sáv (vagyis „hasonló kifejezések elve) alapján. A Tórában, Mózes 5. kötetében (24:1) a házasságról „ha valaki elvesz (kiha) egy nőt”, ugyanazzal a héber szóval íródik, mint Efróm mezőjének megvásárlásakor Mózes első könyvében (23:13 és 25:10) „megadom a mezőért árát, fogadd (kihá) el tőlem… a mező, amelyet Ábrahám megszerzett”. És akkor jön a kérdés: Mennyibe kerül egy nő jegyessége? Az Írások nem állapítanak meg egyértelmű értéket de Bét Sámáj a minimális értéknek egy ezüst dinár értékét (kb. 575 Ft) míg Bét Hilél egy pruta értéket ír elő (Kb. 3 forint). A bölcsek elfogadják mind a két tanító véleményét. Ezen felül, ha megvan a kívánt értékű pénz vagy tárgy akkor kell 2 tanú és az, hogy előttük és a nő előtt kinyilvánítsa a férfi, hogy ezzel a módszerrel szeretné eljegyezni a nőt.
Második módszer az okirattal való eljegyzés.
Ebben a kérdésben a bölcseink hosszas vitákat folytattak és egymás mellé állították a Tórai (5Mózes 24:1) „…és ír neki válólevelet, kezébe adja és elküldi házából” „válás” okiratát és eljegyzési okiratot mivel, hogy az okirat lehet különböző szövegű, így ami a váláshoz a Tóra szerint jó, az más szöveggel jó lehet az eljegyzéshez is, míg a pénz ugyanolyan veretű, így nem lehet két célra alkalmazni.
Harmadik módszer az elhálás.
Mint fentebb írtam, van kivétel az alól, hogy nem élhetnek házas életet az eljegyzettek. Nos, itt az a bizonyos kivétel, mivel pont, hogy az intim együttléttel jegyzi el a nőt a férfi. Szintén a Tóra egy része (5Mózes 24:1) ad erre okot, hogy feltételezzük, hogy ez is egy módszer az eljegyzésre: „Ha valaki elvesz egy nőt és hál vele…”. Itt is feltétel a két tanú, akik látják, hogy együtt megy be a pár és kinyilvánítják a szándékukat, hogy az elhálással kívánnak jegyességre lépni. Benn az együttlétnél már nem lehetnek ott a tanúk. Ezt a módszert a sógorházasságoknál szokták alkalmazni és egész addig, míg a nő ki nem jelenti, hogy nem kíván a sógorral házasodni és a hállicá szertartását el nem végzi a rabbinikus bíróság elött. (ez egy különleges papucslehúzás valamelyik sógor lábáról) innentől ez a nő elváltnak tekintendő.
Lehet az eljegyzést (és az elfogadását) küldött útján is intézni, de nagyobb mitcva az, hogy ha személyesen megy a férfi megkérni a lány kezét. És míg a nő küldött útján elfogadhatja a férfit a nélkül, hogy látta őt (Rés Lákis mondása alapján: Jobb kettesben élni, mint egyedül” ÉS ebből feltételezi a Talmud, hogy a nő akkor is elfogadja majd férjét, ha soha nem is látta előtte.) míg a férfinek kötelessége látni a nőt előbb, nehogy utóbb találjon benne valamit, ami nem tetszik neki és ezért vétsen a Tórai (3Mózes 19:18) „szeresd felebarátaid, mint tenmagad” törvénye ellen.
Mikor eljegyezhető egy nő? A háláhá a lány fejlődését 3 korszakra bontja ktáná (kiskorú) – nem eljegyezhető, náárá (fiatal nő 12 éves lány, akinek már legalább 2 szál fanszőre van) – eljegyezhető, de házasságot még nem köthet, bogeret (nagykorúvá, náárá válás után fél évvel) természetesen eljegyezhető és házasodhat is, csak a polgári törvények állhatnak ezen házasság útjába.
Mikor érvénytelen az eljegyzés: minden olyan alkalommal, amikor a férfi hazudik az eljegyzési ajándékról (akár pozitív akár negatív irányban), ha hazudik státuszáról vagy származásáról, illetve, hogy ha testvéreket akar elvenni egyszerre (vagy egymás mellé), abban az esetben is érvénytelen a jegyesség.
Elnézést, kicsit hosszúra nyúlt az eljegyzéssel kapcsolatos gondolatfolyam. Remélem azért sikerült érdekes és új dolgokat is írnom.

II. rész Házasság és családi viszonyok

Eljegyzés után jöjjön a házasság.
A férfinak kötelessége házassági levelet, vagyis ktubát adni. Ennek tartalmaznia kell a hozományt és a kötelezettségeit a férjnek arra, hogy a nőt ellátja mindennel, amire szüksége van, valamint válás esetén díjat fizet neki szűz nő esetén 200 dinár, nem szűz lány esetén 100 dinárt. A ktubát szokás a kidusin és niszuin között felolvasni.
A házasság egyik fontos kelléke egy gyűrű, ami a férj tulajdonában van és az arának ajándékozza, ezzel eljegyezve, megkérve a kezét. Valamint a következő mondatot is el kell mondania a gyűrű átadásakor: „Ez által a gyűrű által légy nekem szentelt Mózes és Izrael törvénye szerint”. Ha elfogadja a nő a gyűrűt az onnantól az ő tulajdona és ezzel együtt férjévé válik a férfi is, akitől kapta. A házasságkötés másik fontos része a seva bráhot, vagyis 7 áldás elmondása a hüpe alatt ez a niszuin (megállapodás) része. A házassági szertartás része továbbá egy bor fölötti áldás, amely borból az ifjú pár iszik. Az esküvő után mitcva a lakoma és annak végén a 7 áldás újbóli elmondása.
Hagyomány továbbá az, hogy az esküvő után egy kicsit félre vonul (szimbolikusan elhálni a nászt) a friss házaspár. Valamint micva boldoggá tenni a férjet és a feleséget, ezért a zene és a tánc kötelező eleme a zsidó esküvőknek.
Kicsit más vizekre evezek a származás igazolással kapcsolatban, ami innentől fontossá válhat. A házasság előtt a levezető rabbi megbizonyosodik születési anyakönyvekből és más módszerekkel a pár zsidó származásáról. A gyermekek származásával kapcsolatban a Misna azt vizsgálja, mennyire megbízható az apa.
Ha egy házaspár tengerentúlra utazik és visszatérve gyerekeket hoznak magukkal és azt mondják „íme a feleségem, aki eljött velem a tengerentúlra és ők a gyermekei” akkor minden további nélkül el kell fogadnunk a rokonságot, míg, ha a férfiú tér vissza, hogy „feleségem meghalt a messzi országban, de ők a gyermekei” akkor bizonyítania kell, hogy a gyerekek az elhalt feleségétől származnak. Tovább menve, ha a férfi egyedül megy el a tengeren túlra és onnan feleséggel és gyermekekkel tér vissza akkor „ő az én feleségem és ők a gyermekei” ebben az esetben a nő származását kell igazolni, de a gyermekekét nem, mert azok ragaszkodnak anyjukhoz, a nőhöz. Utolsó variáció ebben a témakörben, ha a férfi egyedül ment a tengeren túlra, majd gyermekekkel tér vissza, „megházasodtam, de feleségem elhunyt, ők az ő gyermekei” ebben az esetben mind a feleség származásáról, mind pedig a gyermekek a nőtől való születését bizonyítania kell a férfinek.
Ezen felül, mivel az anya az egyetlen biztos pont, így a zsidóság csak anyai ágon öröklődhető, míg a kohén és lévi vér csak apai ágról.
Érdekes mennyire szigorú a rendszer.

III. rész Váló- és szabadító levél

Elérkezett a számomra legkevésbé tetsző témakör. És akkor itt térnék ki arra, amit az elején említettem. Egy nő 2 féle módon lehet hajadon újra: ha elválik a férjétől váló levéllel vagy ha meghal férje.
A bölcsek azon az állásponton vannak, hogy a váló és szabadító levelet meg lehet szerkeszteni és aláírni nem zsidó bíróságon is és aláírhatja nem zsidó tanú is, amennyiben nem tanúskodik azon a helyen zsidó. Ha van ott zsidó tanú, akkor neki kell aláírnia a váló levelet. De, amit a bölcsek fontosabbnak tartanak, hogy a levelet Zsidók előtt adja át a férj a feleségének a váló levelet vagy a rabszolgájának a szabadító levelet.
Mi van akkor, ha meggondolja magát a férfi és visszakozni akar a döntésétől? Nos erre a szolga esetén, ha egy küldöttnek adta át a levelet, ha magának a szolgának, akkor már nincs visszalépési lehetőség. Míg a feleségnél, ha az asszonynak adta át, akkor nincs, ha küldöttnek, akkor amíg a küldött nem adja át, addig még visszavonhatja és visszakérheti a küldöttől a levelet. És ezt azzal magyarázza a Talmud, hogy előnyben részesíthet valakit annak jelenléte nélkül is (rabszolga felszabadítása) míg hátrányt csak annak jelenlétében szenvedhet el (válás)
A váló levél átvételével, vagy a férj halálával, a feleség vagy akkor már elvált asszony jogosulttá válik a ktubában foglalt javakra.