92. zsoltár, Zsoltárének szombat napjár

92. zsoltár

אמִזְמ֥וֹר שִׁ֜֗יר לְי֣וֹם הַשַּׁבָּֽת:
בט֗וֹב לְהֹד֥וֹת לַֽיהֹוָ֑ה וּלְזַמֵּ֖ר לְשִׁמְךָ֣ עֶלְיֽוֹן:
גלְהַגִּ֣יד בַּבֹּ֣קֶר חַסְדֶּ֑ךָ וֶֽ֜אֱמוּנָֽתְךָ֗ בַּלֵּילֽוֹת:
דעֲלֵֽי־עָ֖שׂוֹר וַֽעֲלֵי־נָ֑בֶל עֲלֵ֖י הִגָּי֣וֹן בְּכִנּֽוֹר:
הכִּ֚י שִׂמַּחְתַּ֣נִי יְהֹוָ֣ה בְּפָֽעֳלֶ֑ךָ בְּמַֽעֲשֵׂ֖י יָדֶ֣יךָ אֲרַנֵּֽן:
ומַה־גָּֽדְל֣וּ מַֽעֲשֶׂ֣יךָ יְהֹוָ֑ה מְ֜אֹ֗ד עָֽמְק֥וּ מַחְשְׁבֹתֶֽיךָ:
זאִ֣ישׁ בַּ֖עַר לֹ֥א יֵדָ֑ע וּ֜כְסִ֗יל לֹֽא־יָבִ֥ין אֶת־זֹֽאת:
חבִּפְרֹ֚חַ רְשָׁעִ֨ים | כְּֽמ֥וֹ עֵ֗שֶׂב וַ֖יָּצִיצוּ כָּל־פֹּ֣עֲלֵי אָ֑וֶן לְהִשָּֽׁמְדָ֥ם עֲדֵי־עַֽד:
טוְאַתָּ֥ה מָ֜ר֗וֹם לְעֹ֘לָ֥ם יְהֹוָֽה:
יכִּ֚י הִנֵּ֪ה אֹֽיְבֶ֡יךָ | יְֽהוָ֗ה כִּֽי־הִנֵּ֣ה אֹֽיְבֶ֣יךָ יֹאבֵ֑דוּ יִ֜תְפָּֽרְד֗וּ כָּל־פֹּ֥עֲלֵי אָֽוֶן:
יאוַתָּ֣רֶם כִּרְאֵ֣ים קַרְנִ֑י בַּ֜לֹּתִ֗י בְּשֶׁ֣מֶן רַֽעֲנָֽן:
יבוַתַּבֵּ֥ט עֵינִ֗י בְּשׁ֫וּרָ֥י בַּקָּמִ֣ים עָלַ֣י מְרֵעִ֑ים תִּשְׁמַ֥עְנָה אָזְנָֽי:
יגצַדִּיק כַּתָּמָ֣ר יִפְרָ֑ח כְּאֶ֖רֶז בַּלְּבָנ֣וֹן יִשְׂגֶּֽה:
ידשְׁתוּלִים בְּבֵ֣ית יְהֹוָ֑ה בְּחַצְר֖וֹת אֱלֹהֵ֣ינוּ יַפְרִֽיחוּ:
טוע֖וֹד יְנוּב֣וּן בְּשֵׂיבָ֑ה דְּשֵׁנִ֖ים וְרַֽעֲנַנִּ֣ים יִֽהְיֽוּ:
טזלְהַגִּיד כִּֽי־יָשָׁ֣ר יְהֹוָ֑ה צ֜וּרִ֗י וְֽלֹא־עַוְלָ֥תָה (כתיב עַלָ֥תָה) בּֽוֹ:

Askenázi kiejtéssel (chabad.org)

Szavankénti fordítás

אמִזְמ֥וֹר – zsoltár
שִׁ֜֗יר – dal
לְי֣וֹם – a napra
הַשַּׁבָּֽת – a szombat

בט֗וֹב – jónak
לְהֹד֥וֹת – dicsérni
לַֽיהֹוָ֑ה – az Örökkévalónak
וּלְזַמֵּ֖ר – és énekelni
לְשִׁמְךָ֣ – nevednek
עֶלְיֽוֹן – a Magasságosnak

גלְהַגִּ֣יד – hirdesd ki
בַּבֹּ֣קֶר – reggel
חַסְדֶּ֑ךָ – kegyelmedet
וֶֽ֜אֱמוּנָֽתְךָ֗ – hűségedet
בַּלֵּילֽוֹת – éjszakánként

דעֲלֵֽי – a tizedik
עָ֖שׂוֹר – tíz
וַֽעֲלֵי – és a tizenegyedik
נָ֑בֶל – húroson
עֲלֵ֖י – és a hármat
הִגָּי֣וֹן – gondolkodás
בְּכִנּֽוֹר – hárfán

הכִּ֚י – mert
שִׂמַּחְתַּ֣נִי – megörvendeztettél
יְהֹוָ֣ה – Örökkévaló
בְּפָֽעֳלֶ֑ךָ – cselekedeteiddel
בְּמַֽעֲשֵׂ֖י – tetteiddel
יָדֶ֣יךָ – kezed

ומַה – és mennyire
גָּֽדְל֣וּ – nagyok
מַֽעֲשֶׂ֣יךָ – a te műveid
יְהֹוָ֑ה – Örökkévaló
מְ֜אֹ֗ד – nagyon
עָֽמְק֥וּ – elmélyült
מַחְשְׁבֹתֶֽיךָ – gondolataid

זאִ֣ישׁ – senki
בַּ֖עַר – buta
לֹ֥א – nem
יֵדָ֑ע – ért
וּ֜כְסִ֗יל – ostoba
לֹֽא – nem
יָבִ֥ין – érti
אֶת – ezt
זֹֽאת – ezt

חבִּפְרֹ֚חַ – virágzik
רְשָׁעִ֨ים – gonosztevők
כְּֽמ֥וֹ – mint
עֵ֗שֶׂב – fű
וַ֖יָּצִיצוּ – kivirágzanak
כָּל – minden
פֹּ֣עֲלֵי – munkákat végzők
אָ֑וֶן – gonoszság
לְהִשָּֽׁמְדָ֥ם – hogy elpusztítsák őket
עֲדֵי – örökké

טוְאַתָּ֥ה – te pedig
מָ֜ר֗וֹם – a magasban
לְעֹ֘לָ֥ם – mindörökké
יְהֹוָֽה – Örökkévaló

יכִּ֚י – Mert
הִנֵּ֪ה – íme
אֹֽיְבֶ֡יךָ – ellenségeid
יְֽהוָ֗ה – az Örökkévaló
כִּֽי – mert
הִנֵּ֣ה – íme
אֹֽיְבֶ֣יךָ – ellenségeid
יֹאבֵ֑דוּ – megsemmisülnek
יִ֜תְפָּֽרְד֗וּ – szétválnak
כָּל – minden
פֹּ֥עֲלֵי – cselekvői
אָֽוֶן – bűnnek

וַתָּ֣רֶם – felkeltet
כִּרְאֵ֣ים – hasonlóan egy bikához
קַרְנִ֑י – a szarvaimat
בַּ֜לֹּתִ֗י – nem hagytam
בְּשֶׁ֣מֶן – olajjal
רַֽעֲנָֽן – frissítettem

וַתַּבֵּ֥ט – nézd meg
עֵינִ֗י – a szemeimmel
בְּשׁ֫וּרָ֥י – azokra, akik engem kergetnek
בַּקָּמִ֣ים – engem támadók
עָלַ֣י – ellenem

מְרֵעִ֑ים – a rosszak
תִּשְׁמַ֥עְנָה – figyeljék meg
אָזְנָֽי – a füleimmel

צַדִּיק – az igaz ember
כַּתָּמָ֣ר – mint a pálmafa
יִפְרָ֑ח – virágozzon
כְּאֶ֖רֶז – mint a cédrus
בַּלְּבָנ֣וֹן – a Libanon hegyén
יִשְׂגֶּֽה – pompázzon

שְׁתוּלִים – ültetve
בְּבֵ֣ית – a házban
יְהֹוָ֑ה – az Örökkévaló
בְּחַצְר֖וֹת – az udvarokban
אֱלֹהֵ֣ינוּ – a mi Istenünk
יַפְרִֽיחוּ – virágzanak

טוּע֖וֹד – továbbra is
יְנוּב֣וּן – gyümölcsöt hoznak
בְּשֵׂיבָ֑ה – idősen
דְּשֵׁנִ֖ים – frissek
וְרַֽעֲנַנִּ֣ים – és zöldrevalók
יִֽהְיֽוּ – legyenek

ט֖וֹד – hajlik
כִּֽי – mert
יָשָׁ֣ר – egyenes
יְהֹוָ֑ה – az Örökkévaló
צ֜וּרִ֗י – a kősziklám
וְֽלֹא – és nem
עַוְלָ֥תָה – hamis dolog
בּֽוֹ – benne

Naftali Kraus fordítása

92. AZ OSTOBA NEM ÉRTI…
Zsoltárének szombat napjára.
Milyen jó hitvallást tenni az Örökkévaló mellett, a Magasságos hírnevéről dalt zengeni! Reggel szeretetedről beszélni, és hűségedről éjszaka, tíz húrún és lanton meg búgó hárfán. Mivel megörvendeztettél tetteiddel, Örökkévaló, hadd éneklem meg kezed munkáját! Mily nagyok tetteid, Istenem, mily mélyenszántók terveid! A tudatlan nem fogja fel, az ostoba nem érti, hogy amikor a gonoszok sarjadnak, mint a fű, a gonosztevők virulnak, az mind pusztulásukhoz vezet.
Te meg örökké magasztos vagy, Örökkévaló, mert ellenségeid elvesznek, szétporladnak mind a gonosztevők. Szarvamat megnövelted, mint az antilopét, friss olajjal kenegettem (magam). Farkasszemet nézek a rám leselkedőkkel, füleim hallják a gonoszokat, akik reám törnek. Az igaz ember virágzik, mint a pálma, magasra nő, mint a libanoni cédrus; az Örökkévaló házában ültették el őket, Istenünk udvaraiban virágoznak. Még öregségükben is sarjat hajtanak, teltek és zöldellők lesznek, hogy ezzel hirdessék Isten igazát, az én szirtemét, akiben nincs álnokság.

(Zsolt 92,1-16)

forrás Naftali Kraus: Dávid zsoltárai II. (132. oldal)