Cikk a zsido.com -on ITT OLVASHATÓ.
Héberül felolvasva
Nikéc – Magyarul felolvassa a Hertz Bibliából: dr Bálint Bálint László
Genezis, Mózes 1. könyve. (Hertz-féle fordítás)
Mikkéc (1Mózes 41:1–44:17.)
MÓZES ELSŐ KÖNYVE
GENEZIS
X. Mikkéc.
És a rút alakú és vékony húsú tehenek megették a hét szép alakú és kövér tehenet. Erre a fáraó fölébredt.
És elaludt és álmodott másodszor is; és íme, hét kalász terem egy száron, kövér és szép,
És a vékony kalászok elnyelték a hét kövér és telt kalászt. Erre a fáraó fölébredt és íme álom volt.
És álmodtunk álmot egy éjjel én és ő, mindegyik álmának jelentése szerint álmodott.
És volt ott velünk egy héber ifjú, a testőrök kapitányának szolgája, és mi elbeszéltük neki és ő megfejtette álmunkat; mindegyikünknek az álma szerint fejtette meg.
És történt, hogy amint megfejtette nekünk, úgy is lett: engem visszahelyeztek állásomba, és őt fölakasztották.”
És szólt a fáraó Józsefhez: „Álmot álmodtam és nincs, aki megfejtse, rólad pedig azt hallottam, hogy ha hallasz egy álmot, meg tudod fejteni.”
És a fáraó szólt Józsefnek: „Álmomban a folyó partján álltam,
és íme, a folyóból feljött hét tehén, kövér húsú és szép alakú és legelt a nádasban.
És íme, feljött utánok másik hét tehén, sovány, igen rút alakú és sovány húsú, nem láttam ilyen csúnyákat Egyiptom egész országában.
És az ösztövér és rút tehenek megették az első hét kövér tehenet.
És mikor megették őket, nem lehetett látni rajtuk, hogy megették, mert csak oly rút alakúak voltak, mint azelőtt. Erre fölébredtem.
És láttam álmomban: íme, hét kalász terem egy száron, telt és szép.
És a vékony kalászok elnyelték a hét szép kalászt. Elmondtam az írástudóknak, de nincs, aki megmagyarázza nekem.
És József mondta a fáraónak: „A fáraó álma egy; amit Isten tenni akar, azt jelentette ki a fáraónak.
És nem ismerik majd azután a bőséget az országban az éhség miatt, amely utána lesz, mert igen súlyos lesz az.
És a fáraó álma azért jelentkezett kétszer, mert elhatározott dolog Isten részéről és Isten hamarosan véghez is viszi.
És legyen az eleség összegyűjtve az ország számára az éhség hét esztendejére, amelyek Egyiptom országában lesznek, hogy el ne pusztuljon az ország az éhség miatt.
És jónak tetszett a dolog a fáraó szemében és mind a szolgái szemében.
És szólt a fáraó szolgáihoz: „Találhatunk-e olyan embert, mint ez, egy embert, akiben Isten szelleme van?”
És szólt a fáraó Józsefhez: „Miután Isten mindezt tudatta veled, nincs oly értelmes és bölcs ember, mint te.
És szólt a fáraó Józsefhez: „Lásd, Egyiptom egész országa fölé tettelek”.
És levette a fáraó pecsétgyűrűjét kezéről és József kezére adta, felöltöztette byszusz-ruhába és aranyláncot akasztott a nyakába.
És szólt a fáraó Józsefhez: „Én vagyok a fáraó, de te nélküled ne emelje fel senki se kezét, se lábát Egyiptom egész országában”.
És elnevezte a fáraó Józsefet Cáfenat-Panéahnak és feleségül adta neki Ászenátot, Potifera, Ón papjának leányát. És kiment József Egyiptom földjére.
És József harminc éves volt, mikor a fáraó, Egyiptom királya előtt állott; és kiment József a fáraó színe elől és bejárta Egyiptom egész országát.
És összegyüjtötték a hét esztendőnek minden eleségét, amely Egyiptom országában volt, és az eleséget a városokban rakták el; minden városba a körülötte levő mező eleségét rakták.
És felhalmozott József annyi gabonát, mint a tenger fövénye, igen sokat, végre abbahagyta a számlálást, mert megszámlálhatatlan volt.
És Józsefnek, még mielőtt bekövetkezett volna az éhség esztendeje két fia született, akiket Ászenát, Potifera Ón papjának leánya szült neki.
És nevezte József az elsőszülöttet Menassénak, mert Isten elfelejtette velem minden szenvedésemet és atyám egész házát.
És a bőség hét esztendeje, amely Egyiptom országában volt, véget ért.
És kezdett bekövetkezni az éhség hét esztendeje, amint József megmondotta, és volt éhség minden országban, de Egyiptom egész országában volt kenyér.
És éhezett Egyiptom egész országa és a nép kiáltott a fáraóhoz kenyérért. Ekkor a fáraó mondta egész Egyiptomnak: „Menjetek Józsefhez, amit mond nektek, azt tegyétek”.
És éhség volt az egész földön, és József megnyitotta mind a magtárakat és eladott gabonát
És minden ország eljött Egyiptomba Józsefhez, hogy vegyen gabonát, mert nagy volt az éhség az egész földön.
És szólt: „Hallottam, hogy Egyiptomban van gabona; menjetek le oda és vegyetek nekünk onnan gabonát, hogy éljünk és meg ne haljunk”.
És József tíz testvére lement, hogy gabonát vegyenek Egyiptomban.
És jöttek Izráel fiai is gabonát venni a többiek között, akik jöttek, mert éhség volt Kanaán országában.
És József volt az ország kormányzója, ő adta el a gabonát az ország egész népének; és jöttek József testvérei és meghajoltak előtte arccal földig.
És József meglátta testvéreit, és megismerte őket, de idegennek tetette magát irántuk, és keményen beszélt velük, szólván hozzájuk: „Honnan jöttök?” Feleltek: „Kanaán országából, hogy eleséget vásároljunk”.
És József megemlékezett az álmokról, melyeket felőlük álmodott és szólt hozzájuk: „Kémek vagytok, eljöttetek megtekinteni az ország meztelenségét”.
És ők feleltek neki: „Nem, uram, szolgáid azért jöttek, hogy eleséget vegyenek.
És ő szólt hozzájuk: „Nem úgy van, hanem az ország meztelenségét jöttetek megtekinteni”.
És ők feleltek: „Mi, szolgáid, tizenketten vagyunk testvérek, egy ember fiai, Kanaán országában és íme, a legkisebb most atyánkkal van, az egyik pedig már nincs”.
És szólt hozzájuk József: „Ez az, amit mondtam nektek, hogy kémek vagytok.
És börtönbe vetette őket három napig.
És a harmadik napon így szólt hozzájuk József: „Ezt tegyétek, hogy életben maradjatok, mert én félem az Istent.
és hozzátok el legkisebb testvéreteket hozzám, hogy beigazolódjanak szavaitok és meg ne haljatok”. És így tettek.
És mondták egyik a másiknak: „Bizony bűnösök vagyunk testvérünk miatt, mivel láttuk lelke szorongását, amikor könyörgött hozzánk, de nem hallgattunk reá. Ezért jött reánk ez a nyomorúság”.
És Reubén szólt, mondván: „Nem mondtam-e nektek, ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok reám. Immár vérét is követelik”.
És ők nem tudták, hogy József érti őket, mert tolmács volt közöttük.
És ő elfordult tőlük és sírt; azután visszatért hozzájuk és beszélt velük; elvitte közülük Simeónt és megkötözte szemük előtt.
És ők fölrakták gabonájukat szamaraikra és útnak indultak.
És mikor az egyik kioldotta zsákját, hogy abrakot adjon szamarának a szálláson, meglátta pénzét, hogy zsákjának szájában van.
És szólt testvéreihez: „Visszatették pénzemet és itt van zsákomban”. Ekkor elhagyta őket bátorságuk és remegve szóltak egymáshoz: „Mit is cselekedett velünk Isten!”
És megérkeztek atyjukhoz, Jákóbhoz, Kanaán országába és elmondtak neki mindent, ami őket érte, szólván:
„Keményen beszélt velünk a férfiú, az ország ura és az ország kémeinek tartott bennünket.
És szólt hozzánk a férfiú, az ország ura: Azáltal fogom megtudni, hogy becsületesek vagytok, hagyjátok nálam egyik testvéreteket, vegyétek a gabonát házaitok szükségletére és menjenetek,
és hozzátok el legkisebb testvéreteket hozzám, így megtudom majd, hogy nem kémek vagytok, hanem becsületes emberek; akkor kiadom majd testvérteket és bejárhatjátok az országot”.
És történt, hogy mikor zsákjaikat kiürítették, íme, mindegyiknek pénzcsomója zsákjában volt. És mikor ők és atyjuk meglátták pénzcsomóikat, megfélemlettek.
És szólt hozzájuk atyjuk, Jákób: „Megfosztottatok gyermekeimtől, József nincsen, Simeón nincsen, és el akarjátok vinni Benjámint, – mindez engem terhel.”
És szólt Reubén atyjához, mondván: „Megölheted az én két fiamat, ha vissza nem hozom őt neked; bízd az én kezemre és én visszahozom neked”.
És ő szólt: „Nem megy le fiam veletek, mert testvére meghalt és ő maga maradt meg, ha baleset érné az úton, amelyen mentek, akkor bánatban viszitek ősz fejemet a sírba”.
És az éhség egyre súlyosbodott az országban.
És történt, hogy midőn teljesen megették a gabonát, amelyet Egyiptomból hoztak, atyjuk így szólt hozzájuk: „Menjetek újra, vegyetek nekünk egy kis eleséget”.
És szólt hozzá Jehuda, mondván: „Intve intett bennünket a férfiú, mondván: ne lássátok színemet, ha testvéretek nincsen veletek.
És szólt Izráel: „Miért tettetek velem rosszat, tudtára adván a férfiúnak, hogy van még egy testvértek?”
És ők szóltak: „Nagyon részletesen tudakozódott az a férfiú felőlünk és szülőföldünk felől, mondván: Él-e még atyátok? Van-e még testvértek? Hát mi megmondtuk e szavak szerint; vajjon tudhattuk-e, hogy azt fogja mondani, hozzátok le testvérteket”.
És Jehuda szólt atyjához, Izráelhez: „Küldd velem a fiút, hogy útra keljünk és elmenjünk, hogy éljünk és meg ne haljunk, mi is, te is, gyermekeink is.
Én jótállok érte, kezemből követelheted; ha nem hozom vissza őt hozzád és elédbe nem állítom őt, én legyek minden időre vétkes előtted.
És szólt hozzájuk atyjuk, Izráel: „Ha már így van, ekként cselekedjetek. Tegyetek az ország legjobb termékeiből edényeitekbe és vigyétek le azt ajándékul annak a férfiúnak, egy kis balzsamot, egy kis mézet, fűszereket és ladánumot, pisztáciadiót és mandulát.
És kétszeres pénzt vegyetek magatokhoz; azt a pénzt is, amelyet visszatettek zsákjaitok szájába, szintén vigyétek magatokkal, hátha tévedés volt.
És a Mindenható Isten adjon nektek irgalmat a férfiú előtt, hogy elbocsássa veletek másik testvérteket és Benjámint, én pedig, ha már meg vagyok fosztva gyermekeimtől, hát legyek megfosztva”.
És a férfiak vették ezt az ajándékot, kétszeres pénzt is vettek magukhoz, és Benjámint, és elindultak és lementek Egyiptomba és József elé állottak.
És az ember úgy tett, amint József mondta és bevezette az embereket József házába.
És közelebb léptek az emberhez, aki József házának vezetője volt és szóltak hozzá a ház kapujában,
és mondták: „Kérünk uram, valóban lejöttünk először, hogy eleséget vegyünk.
És történt, hogy midőn szállásunkhoz értünk és kibontottuk zsákjainkat, íme mindegyikünk pénze, ezüstünk teljes súlyában a zsák szájában volt; ezt visszahoztuk magunkkal.
És más pénzt is hoztunk le kezünkben, hogy eleséget vegyünk. Nem tudjuk, ki tette pénzünket zsákjainkba.”
És ő szólt: „Béke veletek! Ne féljetek Istenetek és atyátok Istene adta nektek a kincset zsákjaitokba, pénzetek eljutott hozzám”. És kivezette hozzájuk Simeónt.
És a férfiú bevezette az embereket József házába, adott nekik vizet és megmosták lábaikat, azután adott abrakot szamaraiknak.
És ők előkészítették az ajándékot, mire József délben megjön, mivel hogy hallották, hogy ott fognak enni.
És midőn József hazajött, bevitték neki a házba az ajándékot, amely kezükben volt; ésmeghajoltak előtte földig.
És ő kérdezősködött hogylétük felől és szólt: „Jól van-e atyátok, az öreg ember, akiről szóltatok, él-e még?”
És ők mondták: „Jól van szolgád, a mi atyánk, még él”; meghajoltak és leborultak.
És ő fölemelte szemét és meglátta Benjámint, testvérét, anyjának fiát, és szólt: „Ez a legkisebb testvértek, akiről nekem szóltatok?” Neki pedig azt mondta: „Isten legyen kegyes hozzád, fiam”.
És elsietett József, mert megindult a szíve testvérén és sírni akart; bement a szobába és ott sírt.
És ültek előtte, az elsőszülött elsőszülöttsége szerint és a legfiatalabb fiatalsága szerint és az emberek egymásra bámultak.
És ő tőle vittek hozzájuk részeket, és ötször több volt Benjámin része valamennyiök részénél. Ittak és vígan voltak nála.
És megparancsolta háza vezetőjének, mondván: „Töltsd meg az emberek zsákjait eleséggel, amennyit csak elvinni képesek, és tedd be mindegyiknek pénzét zsákja szájába.
És tedd be serlegemet, az ezüst serleget a legkisebbik zsákjának szájába, gabonájának árával együtt”. És ő úgy cselekedett, amint József mondta.
És amikor a reggel felvirradt, elbocsátották az embereket, szamaraikkal együtt.
És amikor kimentek a városból, és még nem voltak messze, azt mondta József háza vezetőjének: „Menj az emberek után, és ha utólérted őket, mondd nekik, miért fizettétek rosszal a jót?
És utólérte őket és ezeket a szavakat mondta nekik.
És ők mondták neki: „Miért szólt uram ilyen szavakat, távol legyen szolgáidtól, hogy ilyen dolgot cselekedjenek.
És ő szólt: „Most is szavaitok szerint legyen; akinél van, az rabszolgám lesz, ti pedig mentesek lesztek”.
Ő kutatott, a legnagyobbnál kezdte és a legkisebbnél végezte; és megtalálták a serleget Benjámin zsákjában.
És József mondta nekik: „Micsoda dolog ez, amit cselekedtetek? Nem tudjátok-e, hogy olyan férfiú, mint én, jósolni szokott?”
És szólt Jehuda: „Mit mondjunk uramnak, mit szóljunk és hogy igazoljuk magunkat? Isten megtudta szolgáid bűnét. Íme, rabszolgái vagyunk uramnak, mi, és az is, akinél a serleg találtatott”.
És ő azt mondta: „Távol legyen tőlem, hogy ezt tegyem. Az az ember, akinél a serleg találtatott, az legyen rabszolgám, ti pedig menjetek fel békével atyátokhoz.”
1 thought on “1-10 Mikéc hetiszakasz felolvasva”
Comments are closed.