Hetiszakaszok, ahogy én látom

Mostanában jutottam oda, hogy igyekszem (nem mindig sikerül) tényleg elolvasni az aktuális hetiszakaszt. Nekem ez egy új dolog, egy újabb lépés. Annak, aki mindig is olvasta, tanulta és átnézte a hozzá tartozó kommentátorokat, nevetségesen kis dolognak tűnhet. Annak, aki alig tud valamit (vagy semmit) saját zsidóságáról, ez furcsa lehet. Nekem, aki járok egy úton, ez egy fontos és értékes újdonság! Pár évvel ezelőtt ez elképzelhetetlen lett volna számomra. Négy évig jártam a Piarista gimnáziumba, ott is kellett volna olvasni a Torát (ott Ószövetség volt a neve), ám ott sem vettem a kezembe…

Olvasom, igyekszem érteni az alapszöveget és meglátni, érteni a mélyebb, ma is hasznos mondanivalóját. Ebben, persze, sokat segítenek az emberek, könyvek, internetes oldalak és az előadások, tanítások, drósék a zsinagógában. Nekem fontos a humor. Sokkal jobban megmarad valami, ha nevetni is tudok (nem rajta) vele. Azt is gondolom, hogy a vicc, a szerető humor eljut(hat) máshoz is. Nem, nem a Tóra tartalmán viccelődök. A nevetés -szándékom szerint- közelhoz, közelvisz a tartalomhoz.

SZERZŐI ÁLDÁS

Ha nevetni szeretnél e lapokon, fogjon el kacagás. Ha megsértődni jöttél, liluljon el az fejed, és forrjon véred. Ha kalandot keresnél, sodorjon el e történet gyönyörteljes menekülésbe. Hahited igazolnád vagy tennéd próbára, neked tetsző eredményre juss.

Minden könyv feltárja a tökéletességet, azzal, amit elmond, vagy azzal, amit nem. Találd meg, amit keresel, e lapokon vagy kívülük. Találd meg a tökélyt, és nevezd nevén!

Christopher Moore: Biff Evangéliuma