Életemben ez volt az első Chabad eljegyzés, amin jelen voltam. És, ha már hívtak, persze, hogy fotóztam.
Naomit már régóta ismerem. Tisztelem a tudását, a figyelmes, csendes jelenlétét, azt, ahogy szeretettel gondoskodik másokról. Szeretem hallgatni történeteit a különböző balett élményeiről, utazásairól és érdekes kérdéseit. Köszönöm a segítséget, amit kaptam tőle én magam és a héber olvasókör.
Moshe Ber-t csak párszor láttam a zsinagógában. Öröm volt mindig látni, ahogy határozott tartással, erős hanggal imádkozik, ugyanakkor lágy, gyöngéd hangon beszél emberekkel. Mélyre tekintő, figyelmes, csillogó szemei őszinte és figyelmes embert mutatnak nekem.
Szóval, két olyan ember, aki láthatóan vallásos, hívő és általam kedvelt hívott el az ünnepükre.
Örömmel mentem!
Vidám, laza és örömteli hangulat volt Batsheva és Báruch lakásán. Sok-sok ismerős arc tükrözte az örömet.
Báruch sok szeretettel és kedves humorral beszélt és tartotta meg az eljegyzést, olyan “baráti”, kötetlen módon.
Aztán Moshe Ber is beszélt. Nagyon boldognak láttam, hallottam.
Öröm volt látni Naomit! Ennyi mosoly, kedvesség, öröm és hála az arcán. Csupa ragyogás!
Sok finomság az asztalon, kedvesség az emberek tekintetében.
És a végén még a férfiak táncoltak is! Báruch és Moshe Ber (unokatestvérek) erős, határozott, rokoni-baráti kettőst jártak.
Mázel tov a párnak… és az egész közösségnek!
Köszönet Báruchnak, Batshevának és Robinak közreműködésükért.
A pár pár képet kiválasztott. Itt láthatóak…
Tamás-Haim
mint fotós is