2-01 Semóth (Smot) hetiszakasz felolvasva

Cikk a zsido.com -on ITT OLVASHATÓ.

Héberül felolvasva

“Semóth” (Smot) – Magyarul felolvassa a Hertz Bibliából: Geréb Ágnes

Smot, Mózes 2. könyve. (Hertz-féle fordítás)

Smot (2Mózes 1:1–6:1.)

I. Semóth.
Ex I.
Ex 1,1
Ezek Izráel gyermekeinek nevei, akik Egyiptomba jöttek, valamennyien Jákóbbal jöttek, mindegyik a maga házanépével.
Ex 1,2
Reubén, Simeón, Lévi és Jehuda.
Ex 1,3
Jisszákár, Zebúlon és Benjámin.
Ex 1,4
Dán és Naftáli, Gád és Ásér.
Ex 1,5
És volt az összes lelkek száma, akik Jákóbtól származtak, hetven lélek; József pedig már
Egyiptomban volt.
Ex 1,6
És meghalt József és összes testvérei és az egész nemzedék.
Ex 1,7
És Izráel fiai szaporodtak és gyarapodtak és megsokasodtak és megerősödtek igen nagyon
és megtelt velük az ország.
Ex 1,8
És támadt új király Egyiptom fölött, aki nem ismerte Józsefet.
Ex 1,9
És szóla népéhez: Íme Izráel fiainak népe nagy és hatalmasabb nálunk.
Ex 1,10
Rajta, bánjunk furfangosan velük, nehogy elszaporodjanak, mert ha háború lenne, ők is ellenségeinkhez csatlakoznának, harcolnának ellenünk és eltávoznának az országból.
Ex 1,11
Ezért helyeztek föléjük robottiszttartókat, hogy megtörjék őket terhes munkájukkal; és ők építettek tárházvárosokat a fáraónak, Pitómot és Ráamszészt.
Ex 1,12
De mennél jobban gyötörték a népet, annál inkább sokasodott és gyarapodott, úgyhogy
megriadtak Izráel fiai miatt.
Ex 1,13
És rabszolgamunkára fogták az egyiptomiak Izráel fiait, kemény szigorúsággal.
Ex 1,14
És megkeserítették életüket súlyos szolgálattal agyaggal és téglavetéssel és minden rabszolgamunkával a mezőn, minden szolgálatukkal, amelyre kényszerítették őket
keménységgel.
15. És szólt Egyiptom királya a héber bábaasszonyokhoz, akik egyikének neve Sifra, a másikának neve Púa volt.
16. És mondta: Midőn szülésben segédkeztek a héber asszonyoknak, tekintsetek a szülőszékre; ha fiú, öljétek meg, ha pedig leány, maradjon életben.
17. De a bábaasszonyok félték az Istent és nem cselekedtek úgy, amint mondotta nekik Egyiptom királya
és életben hagyták a fiúgyermekeket.
18. Erre hivatta Egyiptom királya a bábákat és szólt hozzájuk: Miért cselekedtétek ezt a dolgot, hogy életben hagytátok a fiúgyermekeket?
19. És szóltak a bábák a fáraóhoz: Azért, mert a héber asszonyok nem olyanok, mint az egyiptomi
nők, hanem életerősek, szűlnek mielőtt eljön hozzájuk a bába.
20. És Isten megjutalmazta a bábákat és a nép tovább szaporodott és nagyon erős lett.
21. És mivel a bábák félték Istent, házakat épített számukra Isten.
22. Erre a fáraó megparancsolta egész népének, mondván: Minden születendő fiút a folyamba dobjatok és minden leányt hagyjatok életben.
2 fejezet
1. És ment egy férfiú Lévi házából és feleségül vette Lévi leányát.
Ex 2,2
És fogant a nő és fiút szült és látta, hogy derék gyermek és rejtegette három hónapig.
Ex 2,3
És mikor nem tudta tovább rejtegetni, vett számára egy kicsiny gyékénykosárkát,
betapasztotta azt gyantával és szurokkal és elhelyezte abba a gyermeket és kitette a sás közé a
folyam szélén.
Ex 2,4
És ott állt a nénje távolabb, hogy megtudja, mi történik vele.
Ex 2,5
Ekkor lejött a fáraó leánya fürödni a folyóban és kísérő leányzói jártak a folyam partján; és
ő megpillantotta a gyékénykosárkát a sás között és küldte szolgálóleányát, hogy hozza el.
Ex 2,6
És fölnyitotta és meglátta a gyermeket, és íme a fiú sírt. És megszánta őt és szólt: A
héberek gyermekei közül való ez!
Ex 2,7
Ekkor a nénje szólott a fáraó leányához: Elmenjek-e és hívjak számodra szoptató nőt a
héber asszonyok közül, hogy táplálja számodra a gyermeket?
Ex 2,8
És felelt neki a fáraó leánya: Menj! És ment a hajadon és hívta a gyermek anyját.
Ex 2,9
És mondta neki a fáraó leánya: Vedd ezt a gyermeket és tápláld őt nekem és én megadom
a te béredet; és a nő vette a gyermeket és táplálta őt.
Ex 2,10
És felnőtt a gyermek és elvitte őt a fáraó leányához és az ő fia lett és elnevezte Mózesnek
és mondta: Mivelhogy a vízből mentettem meg őt.
Ex 2,11
És történt azokban az időkben, midőn Mózes felnőtt, hogy kiment testvéreihez és látta
nehéz robotmunkájukat és látta, amint egy egyiptomi férfi ver egy héber férfiút testvérei közül.
Ex 2,12És fordult jobbra és balra és látta, hogy nincs ott senki más és lesujtotta az egyiptomit és
elrejtette a homokban.
Ex 2,13
És kiment a második napon és íme két héber férfiú civakodott egymással és szólt a
bűnösnek: Miért bántod felebarátodat?
Ex 2,14
Az pedig felelt: Ki tett téged hatalmas férfiúvá, úrrá és bíróvá fölöttünk, vajjon engem is
meg akarsz ölni, amint megölted az egyiptomit? – És félelem fogta el Mózest és szólott:
Bizonyosan ismertté lett már a dolog!
Ex 2,15
És midőn a fáraó is meghallotta ezt a dolgot, azon volt, hogy megölje Mózest. De Mózes
elmenekült a fáraó elől és tanyázott Midján országában és leült egy kútnál.
Ex 2,16
Midján papjának hét leánya volt és ők eljöttek és vizet merítettek és megtöltötték a
vályukat, hogy megitassák atyjuk juhait.
Ex 2,17
És jöttek a pásztorok és elűzték őket, de Mózes felemelkedett és segítségükre kelt és
megitatta nyájukat.
Ex 2,18
És midőn hazaértek a leányok atyjukhoz, Reúélhez, ez így szólt: Miért érkeztetek ilyen
korán haza a mai napon?
Ex 2,19
És feleltek: Egy egyiptomi férfiú megmentett bennünket a pásztorok kezéből és vizet is
merített számunkra és megitatta a juhokat.
Ex 2,20
Ő pedig szólt leányaihoz: Merre van ő, miért hagytátok el azt a férfiút? Hívjátok ide, hogy
egyék kenyeret!
Ex 2,21
És beleegyezett Mózes, hogy ott lakjék a férfiúnál és ő leányát, Cippórát feleségül adta
Mózesnek.
Ex 2,22
És az asszony fiút szült és elnevezte őt atyja Gérsómnak, mert mondta: „Gér” jövevény
voltam idegen földön.
Ex 2,23
És történt hosszú idő elteltével, hogy meghalt Egyiptom királya és Izráel fiai felsóhajtottak
a rabszolgamunkából és feljajdultak és fohászkodásuk felszállt az Istenhez a rabszolgaságból.
Ex 2,24
És Isten meghallotta jajkiáltásukat és megemlékezett Isten Ábrahámmal, Izsákkal és
Jákóbbal kötött szövetségéről.
Ex 2,25
És látta Isten Izráel gyermekeit és tudomást vett róluk Isten.
Ex III.
Ex 3,1
Mózes pedig legeltette apósának, Jitrónak, Midján papjának juhait és terelte a nyájat a
pusztaságon túl és elérkezett Isten hegyéhez, Hórébhez.
Ex 3,2
És megjelent neki az Örökkévaló angyala tűzlángban a csipkebokor közepéből és látta,
hogy íme a tüskebokor tűzben ég és a tüskebokor el nem hamvad.
Ex 3,3És szólt Mózes: Hadd menjek oda, hogy szemléljem ezt a nagy látványt, miért nem ég el a
tüskebokor?
Ex 3,4
És látta az Örökkévaló, hogy odatér megnézni és kiáltott feléje Isten a csipkebokor
közepéből és szólt: Mózes! Mózes! Ő pedig felelt: Itt vagyok.
Ex 3,5
És szólt: Ne közeledj ide, vesd le sarudat lábadról, mert szent föld az a hely, amelyen állsz.
Ex 3,6
És szólt tovább: Én vagyok atyád Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene! És
Mózes eltakarta arcát, mert félt Isten felé tekinteni.
Ex 3,7
És szólt az Örökkévaló: Látva láttam népem szenvedését, amely Egyiptomban van és
hallottam jajkiáltásukat gyötrőik miatt, mert ismerem fájdalmaikat.
Ex 3,8
És leszállottam, hogy kiszabadítsam őket Egyiptom kezéből és felhozzam abból az
országból egy jó és tágas országba, egy tejjel-mézzel folyó országba, a Kanaáni, a Hitti, az
Emóri, a Perizzi, a Hivvi és a Jebúszi helyére.
Ex 3,9
És most, íme Izráel fiainak jajkiáltása elérkezett hozzám és láttam a kínzást, amellyel az
egyiptomiak kínozzák őket.
Ex 3,10
Most tehát jöjj, hogy elküldjelek a fáraóhoz és vezesd ki népemet, Izráel gyermekeit
Egyiptomból.
Ex 3,11
És szólt Mózes az Istenhez: Ki vagyok én, hogy elmenjek a fáraóhoz és hogy kivezessem
Izráel gyermekeit Egyiptomból?
Ex 3,12
És szólt Isten: Bizonnyal veled leszek és ez legyen számodra a jel, hogy Én küldöttelek:
mikor már kihoztad a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogjátok szolgálni Istent.
Ex 3,13
És szólt Mózes Istennek: Íme, ha én elmegyek Izráel gyermekeihez és azt mondom nékik,
Atyáitok Istene küldött engem tihozzátok és ők azt mondják nekem: Mi a neve? – mit feleljek
nékik?
Ex 3,14
És szólt Isten Mózeshez: Ehje aser ehje – Én vagyok, aki a Lét vagyok – és mondta: Így
szólj Izráel fiaihoz: Ehje, Ki a lét vagyok, az küldött tihozzátok.
Ex 3,15
És újra szólott Isten Mózeshez: Ekképpen szólj Izráel fiaihoz: Az Örökkévaló, Atyáitok
Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene küldött tihozzátok; amaz az én Nevem
örökre és ez az én emlékeztető nevem nemzedékről nemzedékre!
Ex 3,16
Menj és gyüjtsd össze Izráel véneit és mondd meg nékik: az Örökkévaló, Atyáitok Istene
megjelent nékem, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, szólván: Megemlékeztem rólatok és arról,
amit veletek művelnek Egyiptomban.
Ex 3,17
És elhatároztam: kihozlak benneteket Egyiptom nyomorúságából, a Kanaáni, a Hitti, az
Emóri, a Perizzi, a Hivvi és a Jebúszi országába, a tejjel-mézzel folyó országba.
Ex 3,18És ők majd hallgatnak szavadra és akkor menjetek te és Izráel vénei Egyiptom királyához
és mondjátok neki: Az Örökkévaló, a héberek Istene megjelent nekünk, most tehát hadd
menjünk háromnapi útra a sivatagba, hogy áldozzunk az Örökkévalónak, a mi Istenünknek.
Ex 3,19
De én tudom, hogy Egyiptom királya nem enged benneteket távozni, hacsak nem erős kar
hatalma alatt.
Ex 3,20
És én kinyujtom karomat és sújtani fogom Egyiptomot minden csodatételemmel,
amelyeket végrehajtok benne és majd azután elbocsát titeket.
Ex 3,21
És akkor kedvessé teszem ezt a népet az egyiptomiak szemében és amikor távoztok, nem
fogtok távozni üresen.
Ex 3,22
Hanem minden asszony kérni fog szomszédasszonyától és házában lakó nőtársától
ezüsttárgyakat és aranytárgyakat és ruhákat és fiaitokra és leányaitokra rakjátok azokat és így
vegyetek sarcot Egyiptomon.
Ex IV.
Ex 4,1
És szót emelt Mózes és mondta: De ők nem fognak hinni nekem és nem fognak hallgatni
hangomra, hanem azt fogják mondani: Nem jelent meg néked az Örökkévaló!
Ex 4,2
És szólt hozzá az Örökkévaló: Mi ez a kezedben? És felelt: Pásztorbot.
Ex 4,3
És szólt Isten: Dobd a földre. Erre a földre dobta és kígyóvá változott és Mózes menekült
előle.
Ex 4,4
És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Nyujtsd ki kezedet és ragadd meg farkát, és ő
kinyujtotta kezét és megragadta és újra bottá változott kezében.
Ex 4,5
Azért, hogy higgyék el, hogy megjelent néked az Örökkévaló, őseik Istene, Ábrahám
Istene, Izsák Istene és Jákób Istene!
Ex 4,6
És szólt újra az Örökkévaló hozzá: Rejtsd kezedet kebledbe! – És kezét keblébe rejtette és
mikor kihúzta onnan, íme keze poklossággal volt belepve, fehér volt, mint a hó.
Ex 4,7
És szólt: Tedd vissza kezedet kebledbe! – És visszatette kezét keblébe és kihúzta és íme
ismét olyanná lett, mint a teste.
Ex 4,8
És úgy lészen, ha nem hisznek neked és nem hallgatnak az első jel hangjára, majd hisznek
az utóbbi jel hangjára.
Ex 4,9
De ha nem hinnének e két jelnek sem és nem hallgatnának hangodra, akkor végy a folyam
vizéből és öntsd a szárazföldre és a víz, amelyet a folyamból veszel, vérré változik a száraz
földön.
Ex 4,10
És szólt Mózes az Örökkévalóhoz: Kérlek, Uram, nem vagyok én a szónak embere, sem
tegnap, sem tegnapelőtt, sem amióta először szóltál szolgádnak, hanem nehézajkú és
nehézbeszédű vagyok én.
Ex 4,11És szólt hozzá az Örökkévaló: Ki az, aki szájat alkotott az embernek avagy ki teheti
némává, vagy süketté, látóvá vagy pedig világtalanná? Nemde én, az Örökkévaló?
Ex 4,12
Most tehát menj és Én a te szájaddal leszek és tanítalak arra, hogy mit beszélj!
Ex 4,13
És felelt Mózes: Kérlek, Uram, küldj üzenetet bárki mással, akit küldeni akarsz!
Ex 4,14
És föllobbant az Örökkévaló haragja Mózes ellen és szólt: Hiszen ott van Áron, a te
Testvéred, a lévita? Tudom, hogy ő jól tud beszélni. Ő máris elébed indul és midőn meglát
téged, örvendeni fog szívében.
Ex 4,15
Beszélj őhozzá és helyezd a szavakat szájába, én a te száddal leszek és az övével és
tanítalak benneteket, hogy mit műveljetek.
Ex 4,16
És szóljon ő helyetted a néphez és ő legyen neked a szájad helyett, te pedig légy neki Isten
helyében.
Ex 4,17
Ezt a pásztorbotot pedig vedd a kezedbe, amellyel művelni fogod a csodajeleket.
Mózes visszatér Egyiptomba
18. És ment Mózes és visszatért apósához, Jeterhez és szólott hozzá: Hadd menjek, kérlek,
hadd térjek vissza testvéreimhez 24 , akik Egyiptomban vannak, hadd lássam, élnek-e még? És
szólt Jitró Mózeshez: Menj békével!
19. És szólt az Örökkévaló Mózeshez Midjánban: Menj, térj vissza Egyiptomba 25 , mert
meghaltak azok az emberek mind, akik életedre törtek. 20. És vette Mózes feleségét és fiait 26 és
szamárhátra 27 ültette őket és visszatért Egyiptom országába és kezébe vette Mózes Istennek
botját.
Ex 4,21
És szólt az Örökkévaló Mózeshez? Amidőn mégy, hogy visszatérj Egyiptomba, nézd,
hogy végrehajtsad a fáraó előtt mindama csodákat, amelyeket kezedbe tettem; de én
megkeményítem az ő szívét és nem fogja elbocsátani a népet.
Ex 4,22
És akkor mondd meg a fáraónak, így szólt az Örökkévaló: Izráel az én elsőszülött fiam.
Ex 4,23
És én megmondtam neked, bocsásd szabadon fiamat, hogy szolgáljon engem; te pedig
vonakodtál szabadon bocsátani őt, ezért íme én megölöm a te elsőszülött fiadat!…
24
testvéreimhez. Rokonságomhoz; lásd 1Mózes 13:8.
Menj, térj vissza Egyiptomba. Mózes lelkében volt még bizonyos aggály és félelem. Ezért a határozott megnyugtatás,
hogy összes ellenségei meghaltak.
26
fiait. Az idősebbik születése említve van 2:22-ben; a második úgy látszik, még gyermek volt.
27
szamárhátra. „A szamár sokkal fejlettebb Arábiában és Egyiptomban, mint az északi országokban; sokkal élénkebb,
gyorsabb, bátrabb és erősebb” (Kalisch).
2524. Ezután történt útközben, a szállóhelyen, Istennek küldötte elérte őt 28 és meg akarta
ölni 29 . 25. De Cippóra 30 éles kovakövet 31 vett elő és körülmetélte fiát és megérintve őt
lábainál 32 , szólott: véren szerzett jegyesem 33 vagy nékem! 26. És midőn megszűnt a veszély 34 ,
mondta: A körülmetélés vérén szerzett jegyesem ő nekem!
Ex 4,27
És szólt az Örökkévaló Áronhoz: Menj Mózes elébe a sivatagba; és Áron ment és
találkozott vele Isten hegyénél és megcsókolta.
Ex 4,28
És Mózes közölte Áronnal az Örökkévalónak minden szavát, amellyel őt küldte és a
jeleket mind, amelyek felől parancsot adott neki.
Ex 4,29
És mentek Mózes és Áron és összegyüjtötték Izráel gyermekeinek összes véneit.
Ex 4,30
És előadta Áron mindazokat a szavakat, amelyeket az Örökkévaló Mózesnek mondott és
elvégezte mind a csodajeleket a nép szeme előtt.
Ex 4,31
És a nép hitt; és midőn hallották, hogy az Örökkévaló megemlékezett Izráel fiairól és látta
az ő szenvedésüket, meghajoltak és a földre borultak…
Ex V.
Ex 5,1
Ezek után Mózes és Áron elment és így szóltak a fáraóhoz: Így szól az Örökkévaló, Izráel
Istene, bocsásd el az én népemet, hogy ünnepet üljenek nekem a sivatagban!
Ex 5,2
És szólott a fáraó: Ki az Örökkévaló, hogy én hallgassak hangjára, hogy elbocsássam
Izráelt? – Nem ismerem az Örökkévalót és Izráelt sem bocsátom el!
Ex 5,3
És szóltak: A héberek Istene megjelent nekünk, hadd menjünk háromnapi útra a sivatagba,
hogy áldozzunk az Örökkévalónak, a mi Istenünknek, nehogy dögvésszel vagy karddal
támadjon meg bennünket!
Ex 5,4
És mondta nekik Egyiptom királya: Mózes és Áron! miért riasztjátok el a népet
munkájától? menjetek a magatok dolga után.
Ex 5,5
És szólott a fáraó: Íme, a föld népe most nagyszámú és ti elzavarjátok őket munkájuktól.
Ex 5,6
És parancsot adott a fáraó azon a napon a nép robottisztijeinek és felügyelőinek, mondván:
28
elérte őt. Mózes még bizalmatlan volt önmagával szemben küldetése tekintetében, ezért késlekedett, várakozott a
szálláson. Emiatt neheztelt rá Isten (Midrás Ágádá ed. Buber 132. old.).
29
és meg akarta ölni. Talán azt jelenti a Biblia nyelvén, hogy Mózes hirtelen súlyos betegségbe esett. Sok magyarázó
Mózesnek ezt a hirtelen megbetegedését összefüggésbe hozza fia körülmetélésének halogatásával (u. o.: Nödárim 32a.). A
hagyomány ezt a mulasztást Jitrónak és Cippórának tulajdonítja, akik a körülmetélést el akarták halasztani, amíg a gyermek
tizenhárom éves lesz. Ez szokás volt a beduin törzsek között. Az előbbi versben Mózes intette Fáraót, hogy engedetlensége
Isten akaratával szemben rettenetes büntetést von maga után; nem valószínű tehát, hogy ő maga nem akarta volna teljesíteni
kötelességét.
30
Cippóra. Mivel Mózest betegsége akadályozta, Cippóra végezte a szertartást.
31
kovakövet. Éles kőszerszámot; lásd Józsuá 5:2.
32
megérintve őt lábainál. Vitás, hogy kire vonatkozik. Egyes magyarázók szerint Mózes lábáról, mások szerint az angyal
lábáról, egy harmadik magyarázat szerint a gyermek lábáról van szó (Jeruzsálemi Talmud, Nödárim 3:9.).
33
véren szerzett jegyesem. Vitás itt is, hogy a gyermekre vagy Mózesre vonatkozik-e ez a kifejezés (lásd uo.). Ibn Ezra
szerint ezeket a szavakat „véren szerzett jegyesem vagy nékem” a gyermekhez intézte: „Bizony téged szószerint véren
szerzett jegyesemnek nevezhetlek, mert te majdnem férjem halálát okoztad” (Midrás Smot rábá 5:8.).
34
És midőn megszűnt a veszély. Mózes betegsége enyhült és ő nemsokára meggyógyult. Vagy pedig: Midőn elment az
angyal, megtudta, hogy a körülmetélés elmaradása miatt volt a baj (Rási, Midrás Smot rábá uo.).Ex 5,7
Ne adjatok többé szalmát a népnek a téglavetéshez, mint tegnap és tegnapelőtt, hanem ők
maguk menjenek és gyüjtsék össze tallózva maguknak a szalmát!
Ex 5,8
De a téglák számát, amit elkészítettek tegnap és tegnapelőtt, rójátok rájuk, ne vonjatok le
belőle, mert renyhék ők, azért kiáltoznak, mondván: Menjünk, áldozzunk Istenünknek.
Ex 5,9
Legyen nehezebb a munka az embereken és azzal foglalkozzanak és ne forduljanak hazug
beszédek felé.
Ex 5,10
És kimentek a nép robottisztjei és felügyelői és szóltak a néphez, mondván: Így szól a
fáraó, nem adok nektek többé szalmát!
Ex 5,11
Ti magatok menjetek és szerezzetek magatoknak szalmát, onnan, ahol találtok, mert nem
lesz levonva a ti munkavégzéstekből semmi!
Ex 5,12
És elszéledt a nép Egyiptom egész országában, hogy szedjenek töreket szalmának.
Ex 5,13
A robotmesterek pedig sürgették őket, mondván: végezzétek el munkátokat, a minden
napra kiszabott részt a maga napján, épúgy, mint mikor megvolt a szalma!
Ex 5,14
És megbüntették Izráel fiainak felügyelőit, akiket a fáraó robottisztjei föléjük helyeztek,
mondván: miért nem végeztétek el kiszabott részeteket a téglavetésben, mint tegnapelőtt és
harmadnap, sem tegnap, sem ma?
Ex 5,15
Erre elmentek Izráel fiainak felügyelői és felkiáltottak a fáraóhoz: Miért bánsz így
szolgáiddal?
Ex 5,16
Szalmát nem adnak szolgáidnak és – azt mondják – készítsetek téglákat és íme a te
szolgáid verést szenvednek, de a bűn a te népedé.
Ex 5,17
És szólt a fáraó: Renyhék vagytok, renyhék, azért mondjátok, hadd menjünk és áldozzunk
az Örökkévalónak.
Ex 5,18
És most menjetek, dolgozzatok, szalmát nem kaptok s a téglák számát szolgáltassátok be!
Ex 5,19
És Izráel fiainak felügyelői látták, hogy azok rossz helyzetbe kerültek, midőn mondták
nekik: ne csökkentsétek tégláitok napi számát!
Ex 5,20
És találkoztak Mózessel és Áronnal, akik velük szemben állottak, midőn kiléptek a
fáraótól.
Ex 5,21
És szólottak hozzájuk: Tekintsen rátok az Örökkévaló és legyen bíró, amiért útálttá tettétek
a mi páránkat is a fáraó előtt és szolgái előtt, kardot adván kezükbe, hogy legyilkoljanak
minket.
Ex 5,22
És visszatért Mózes az Örökkévaló színe elé és szólt: Uram, miért tettél rosszat ezzel a
néppel, minek is küldöttél engem?
Ex 5,23Mert amióta elmentem a fáraóhoz, hogy beszéljek Nevedben, még rosszabbul bánt ezzel a
néppel és Te nem mentetted meg a Te népedet.
Ex VI.
Ex 6,1
És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Most fogod látni mit cselekszem a fáraóval, mert erős
kar alatt el fogja bocsátani, erős kar alatt el fogja őket űzni országából!