Arcomra maradandó árkot karcol a kor
Képemen állandó nekem e barázda-sor
Alvás után az imaszíj némán hívogat
Reggel karomon hagy mulandó sáv-csíkokat
Az életben én is hagyok lágy hullám-nyomot
Talán a világnak semmi mindaz, mit hozok
Olyan mitzva, ami – talán úgy tűnik – nem kell
Mégis örömmel rakok Tfilint minden reggel.