Veszélyből, ha szabadult
(Sorsa, ha jól alakult)
Valamely zsidó legény,
Még a szentély idején,
Áldozatnak hozott
Állatot, mely jól hízott,
Hogy a pap az oltáron
Elégesse a lángon.
(A tűz ott mindig égett,
Fénye, biz, nem ért véget.)
A Talmud mesél róla:
Négy ok érdemes szóra.
BETEGSÉGBŐL gyógyulás:
Jár áldozat, nem vitás!
(A teljes felépülés
Után van a tor-ülés)
Vajh fut már és lohol-e?
Már nem beteg: “lo hole“.
Hole héberül: beteg
“Lo” pedig jelent nemet.
Átkelni a TENGEREN
Nem volt épp veszélytelen
Héberül a tenger: “jám“
Örült nekem anyukám,
Mikor egyben meglátott
Imádta a világot,
Áldotta a Teremtőt
Megúsztam a temetőt!
Volt, kit dutyiba zártak
És rá már otthon vártak.
Eljött végre a napja
Kinyílt a zár lakatja!
A BÖRTÖN neve “joce“
Száguldott haza, no de!
Áldozatot! Most, gyorsan!
Égessünk a templomban!
És van még a SIVATAG
Ki ott bolyong, kifakad:
Az Isten szerelmére,
Hol a sok homok vége?
Mikor hazaér végre
Nagyot csap a tevére
Hideg víz várja: idd már!
Sivatag neve “midbár“.
Kijöttél onnan élve?
Hála Istennek érte!
Chole, jám, joce, midbár
Chet, jud, jud, és mem immár
Azt adja ki, hogy Haim.
Nincsenek unokáim,
Bár hatvan múltam, mikor
(egy kedves, vicces fintor)
Az “Élet” nevet kaptam.
Azóta kipa rajtam.
Nem szerepel a sorban
De ilyen idős korban
Jóvágásúvá lenni
Azért mégsem kis semmi!
Kaptam a Haim nevet,
Van, ki ezért kinevet…
E névért hálát adok
(De Tamás is maradok!)