Hálaáldozatok, Haim

Hálaáldások kapcsán magamról

Veszélyből, ha szabadult
(Sorsa, ha jól alakult)
Valamely zsidó legény,
Még a szentély idején,
Áldozatnak hozott
Állatot, mely jól hízott,
Hogy a pap az oltáron
Elégesse a lángon.

(A tűz ott mindig égett,
Fénye, biz, nem ért véget.)

A Talmud mesél róla:
Négy ok érdemes szóra.

BETEGSÉGBŐL gyógyulás:
Jár áldozat, nem vitás!
(A teljes felépülés
Után van a tor-ülés)
Vajh fut már és lohol-e?
Már nem beteg: “lo hole“.
Hole héberül: beteg
Lo” pedig jelent nemet.

Átkelni a TENGEREN
Nem volt épp veszélytelen
Héberül a tenger: “jám
Örült nekem anyukám,
Mikor egyben meglátott
Imádta a világot,
Áldotta a Teremtőt
Megúsztam a temetőt!

Volt, kit dutyiba zártak
És rá már otthon vártak.
Eljött végre a napja
Kinyílt a zár lakatja!
A BÖRTÖN neve “joce
Száguldott haza, no de!
Áldozatot! Most, gyorsan!
Égessünk a templomban!

És van még a SIVATAG
Ki ott bolyong, kifakad:
Az Isten szerelmére,
Hol a sok homok vége?
Mikor hazaér végre
Nagyot csap a tevére
Hideg víz várja: idd már!
Sivatag neve “midbár“.
Kijöttél onnan élve?
Hála Istennek érte!

Chole, jám, joce, midbár
Chet, jud, jud, és mem i
mmár
Azt adja ki, hogy Haim.
Nincsenek unokáim,
Bár hatvan múltam, mikor
(egy kedves, vicces fintor)
Az “Élet” nevet kaptam.
Azóta kipa rajtam.

Nem szerepel a sorban
De ilyen idős korban
Jóvágásúvá lenni
Azért mégsem kis semmi!
Kaptam a Haim nevet,
Van, ki ezért kinevet…
E névért hálát adok
(De Tamás is maradok!)