Héber olvasókör és Tfilin

Tartott Oberlander Báruch Rabbi egy 6 alkalmas héber gyorstalpaló olvasó tanfolyamot, ahol megtanultuk a betűket és fantasztikus tempóban haladva kezdtünk el olvasni az órákon és otthon.
Az a tapasztalatom  hogy a lelkesedést a csüggedés és a feladás szokta felváltani. (Domján Gábor barátom ezt úgy hívja, hogy “lelkeseredés“).
A közösség ereje segít ilyenkor.
Hetente tartunk szerdánként egy héber olvasó kört,  ami mintegy már 15 alkalommal adott lehetőséget arra, hogy közösen, együtt gyakoroljunk.
A legutóbbi alkalom különleges volt.
Mivel átálltunk a nyári időszámításra, ezért később van az az időpont, amikor még lehet Tfilint rakni. Elvittem magammal a sajátomat.
István érkezett elsőnek és vele raktunk Tfilint.
Aztán Csabával is raktunk, amiről szerencsénkre Éva készített is pár fotót (köszi!).
Kiderült, hogy mind a két srácnak ez volt az első ilyen alkalom. Ilyen kis “Bár Mitzva” szerű ünnep. Ettől én is meghatódtam.
Kicsit énekeltünk mazeltov dalt, ahogy tudtuk.
Gratulálok a két srácnak és köszönetet mondok azoknak, akik nekem segítettek, köszönöm nektek:
Dani, Éli, Báruch, Itzik, Yossi.

Mazel Tov : István és Csaba!

Csaba írta: “Felemelő élmény volt számomra is, az óra után rögtön felhívtam a feleségem, hogy megosszam vele az örömöm. Nagyon izgultam végig egyébként: nehogy valamit elrontsak, az olvasásnál, minél kevesebbet hibázzak. Az volt bennem, hogy ez már nem gyakorlás, ez “élesben” megy, ez már imádság az Örökkévalónak. Azt hiszem a teffilin felrakásával kaptam egy plusz municiót a további tanuláshoz. Nagyon köszönöm, Tamás a segítséget, Évának a fotókat, Istvánnak és Gyulának a bátorítast és a jelenlétet!’

István írta: “Mindenképp nagyon érdekes és emlékezetes volt, mint bármilyen olyan dolog, ami az “ első “ az ember életében. Hálás vagyok és igazán örömömre szolgál, hogy ez családias és meghitt körülmények között történt. Úgy gondolom, az ilyen történések összekovácsolnak embereket, kapcsolatokat, közösségeket. És persze semmi sincs véletlen. Nekem a meghittsége fogott meg a legjobban, ahogyan ez történt és ezt igazán köszönöm, Tamás. Egy nagyon kimerítő, igazán fárasztó nap után egy nagyszerű ajándék volt ez, ami számomra emlékezetes marad.”

Egy héttel később újra raktunk Tefillint és akkor istvánról is készült fotó.

Éva írta: “Én (is) meg voltam hatódva. Örülök, hogy ott lehettem Veletek. 2018. novemberében kezdtem el a bibliai héber olvasási kurzust a Keren Or-ban. Akkor még nem gondoltam arra, hogy nemcsak a héber tudásom (ami igen csekély volt :-)) fog gyarapodni, hanem őszinte és igaz, mély barátságok köttetnek ott. Többször is volt alkalmam látni, és egy mobiltelefonnal megörökíteni olvasótársaim első próbálkozásait a tfilin kötés és a hozzá kapcsolódó imádkozás során. Ez engem is meghatott, megérintett, megtisztelve éreztem magam, hogy jelen lehetek. Szívből gratulálok az uraknak, Mazel Tov!“

És egy kis játék, egy montázs: lehetett volna Báruch rabbi könyvtára előtt is.

Még egy montázs, Istvánt a Vasváriba “varázsoltam:

Aztán jöttek újabb felnőtt férfiak, akiknek segíthettem Tfilint rakni. Akikről készült fotó, majd itt lesz, szintén, amikor írnak magukról.

Krisztiánnak is ez első alkalom volt. (A fotó már a második alkalommal készült. Köszi, Éva újra!)

Krisztián ezt írta: “Az ember életében vannak olyan események, amelyek igazi jelentését sokszor csak a történés után értjük meg és vannak olyanok, amelyek ott, az adott pillanatban változtatják meg az ember addigi gondolkodását, életfelfogását. Ilyen volt nekem a tfilinnek AZ ELSŐ felrakása. Amikor fizikailag megérintettem és tudatosult bennem, hogy egy fontos micva első lépéseit teszem meg, nagyon megható érzés volt. Néhány másodperc után arra gondoltam, hogy a világban akkor, abban a pillanatban, vajon hányan raknak ugyanígy először tfilint? És ekkor mondta Tamás, hogy: „Mazel Tov!” Abban a pillanatban tudatosult bennem, hogy egy nagyon fontos lépést tettem azon az úton, amelyet az Örökkévaló jelölt ki Népünknek. Az ilyen felemelő dolgok megélése teszi teljessé az életünket és erősít meg bennünket. Nagyon köszönöm Évinek a fotókat és óriási köszönet Tamásnak ez eddigi segítségért.”