Ahogy tanulom a zsidóságomat, elő kerülnek olyan kérdések, amikről szerintem érdemes gondolkodni és beszélni. Ilyen kérdés például a szombati cipelés és a tárgyak mukce volta. Fentebb említett kérdést szeretném kicsit jobban kifejteni a Talmudi traktátus, Tórai parancsolatok és a saját gondolataim tükrében.
Első kérdés ezzel kapcsolatban, hogy a még ép kemencét eszköznek tudjuk besorolni, vagy sem. Ez azért fontos, mivel amennyiben nem eszköz, úgy nem használati tárgy és tiltott a mozgatása, használata szombaton (eltekintve attól, hogy a kemencéhez tűz kell, aminek a gyújtása, táplálása szombaton tilos, bár olvastam a Talmudban olyan véleményt, mi szerint a táplálás nem). Ennek eldöntéséhez a Talmudi bölcsek véleményét vegyük alapul: amennyiben földhöz van rögzítve (akár csak úgy is, hogy egy kővel van kiékelve és egy verem fölött van a kúpja a kemencének) az első felfűtéstől számítva eszközként kell kezelni, így, ha összetörik, akkor ha az eredeti feladatára, vagy hasonlóan (vagy akár másra) továbbra is használható, akkor továbbra is eszköz és mint olyan, lehet mozgatni az udvaron és használható is arra a célra, amire még lehet. De az első kiégetéstől kedve, akár tisztátalanná is válhat a kemence, amit nem lehet a micve vizébe merítve megtisztítani, csak összetöréssel (3Mózes 11:35 verse alapján), de erre a kérdésre majd később még visszatérek a gondolataim között.
Onnantól, hogy eltört a kemence, akármilyen okból is, kérdéssé válik, hogy megőrzi-e eszköz státuszát az eltört darab. Ha elveszíti, akkor azért válik mukcévá szombatra, amennyiben eszköz marad, úgy felmerül a kérdés, hogy mikor tört el. Szombat elött tört-e el, amennyiben igen, úgy minden további nélkül mozgatható, ha használható még valamilyen célra (fel lett készítve a szombatra). Amennyiben szombaton tört el, úgy kicsit nehezebb a kérdés A Misna egyes értelmezései alapján, ha eredeti céljára használható, akkor mozgatható, de ha csak másféle feladatra használható, akkor Rabbi Jehuda véleménye alapján nem míg Ráv Jehuda Smuél rabbi nevében tanította, hogy tilos mozgatni és használni más célra az eredeti feladatától eltérően. De mind a ketten egyetértenek azzal, hogy tilos mozgatni, ha nem lehet semmire se használni már.
Menjünk tovább a gondolatokkal, amikre nem találtam a Talmudban utalást, így csak a saját logikámat és eddig tanult tudásomat vettem alapul. Amennyiben eltörik a tisztátalan kemence, úgy ha eszközként kezeljük, akkor kérdéssé válik (nekem) , hogy megőrzi a tisztátlanságát is az eszköz státusszal, vagy nem? Ha megőrzi, akkor nem használható és cipelhető szombaton. Ha az újjászületés (mivel hogy eredeti feladatára már csak módosulva, vagy nem használható) révén megtisztul, akkor a fentebb taglalt lehetőségeket mérlegelve, szabad szombaton használni, mozgatni.
Köszönöm a figyelmet és hogy végig olvastátok ezt a kis szösszenetet a kemencéről, ami akár a cseréptálakra és más hasonló edényekre is érthető és hasznosítható.
