Kóser hús szemrevételezése

Dróse: Felügyelet nélkül hagyott hús (2022-02-10)

Felügyelet nélkül hagyott hús

Elösször még a vágás elötti állapotokkal kezdeném, amik tiltottá teszik a húst: 

  1. élő állat leszakadt, levágott része tiltott, még akkor is, ha utána az állatot rituálisan levágták
  2. tréfá (tréfli),  vagyis valamilyen olyan fogyatékossága van, amiért nem tudna tovább élni, így elpusztulna magától is.
  3. növélá, vagyis az állat magától pusztult el, vagy nem a rituális vágás során lett levágva (netalán helytelenül elvégzett Shitá által) válik halottá. Azon felül, hogy tilalmas, még a rituális tisztátlanságnak is forrása ez az állat.

Shita során is lehet hibákat véteni, amitől tréflivé, vagyis tiltottá válik a hús: 

  1. shijá – megállás a shita közben
  2. drászá – kés belenyomása az állat nyakába
  3. háládá – vagyis a késnek a nyelő és a légcső közé való befúrása esetén
  4. hágrámá – megcsúszása a késnek a vágásra kijelölt területen felülre vagy alá
  5. ikur – kicsorbult késsel való vágás esete
    Ez az 5 csak pár példa a sok féle előírásból, aminek meg kell felelnie a Shakternek a vágás során.
    Most rátérek az eredeti kérdésre: mennyiben fontos, hogy folyamatosan kontrol / megfigyelés alatt tartsuk a húst. 

Ráv véleménye szerint, ha egy rövid időre is őrizetlenül hagyunk egy kóser húst, akkor az tilossá válik, mivel lehetséges, hogy egy holló (vagy akár egy ember) kicserélte azt egy másik, nem kóser húsra. 
Ezt a véleményt több Rabbink és Tóratudósunk is kétségbe vonja.

Rabbi Jehudá há-Nászi szerint, ha egy városban csak zsidó mészárosok vannak, akkor hiába a piacon nem zsidótól vásároljuk a húst, az ehető, mivel azt feltételezzük, hogy a nemzsidó árus folyamatos felügyelet alatt tartotta a húst onnantól, hogy átvette a shaktertől.  Míg az előzőnek a cáfolata, hogy ha egy városban kilenc bolt kóserül levágott állat húsát árulja és egy tréfli húst, de nem lehet tudni, hogy milyen boltból származik a hús, akkor tiltottként kell kezelni, de ha már a bolton kívül találja a zsidó a húst, abban az esetben – a többségi elv alapján – ehetőnek van minősítve a hús.

Az előző gondolat természetesen a nyers húsra érvényes és ezzel kapcsolatban még van egy kiegészítés, ami befolyásolja a hús ehetőségét, éspedig, hogy hogyan van feldolgozva: ha csak fel van darabolva a hús, akkor tréfliként kell mégis kezelni, hiába a többségben kóser húst áruló bolt, mivel azt feltételezzük, hogy azért van darabolva, mivel étkezésre nem használható (mellesleg a szentélyben elégetett áldozat is csak darabolva volt és nem szeletelve). Míg, ha szeletelve van, akkor az már étkezésre előkészített hús, vagyis valószínűleg, ha a többségi hús a városban kóser, akkor ez a hús is az. 
A fentebbiek a nyers húsra vonatkoznak, de mi a helyzet akkor a talált főt hússal? Ha csak a földön van, akkor a városban húst evők többsége szerint kell ítélni. Ha több a Zsidó, akkor ehető, ha kevesebb, akkor tréfli, de abban az esetben, ha egy nemzsidó kezében találjuk a főtt húst, akkor abból kell kiindulni, hogy a nemzsidó főzte meg így tiltottként kell kezelni.

És akkor az eddig elmondottakat húzzuk át Ráv Huná és Ráv Náhmán ítélete alapján, elveszett húsok kósersága témájában kérdezték őket. A hozzájuk érkezők bevallották, hogy az elveszett húsnak nem volt semmilyen megjelölése (ha van ilyen, akkor az egyértelmű bizonyíték, hogy nem lett kicserélve a hús) de a formája alapján felismerték, így a Bölcsek Kósernek és így ehetőnek minősítették a húst. 

Összegezve a föntebbieket: Ha szem elől is téveszted a húst, de meg van jelölve, vagy amikor előkerül, akkor felismered emlékezetedből, akkor fogyasztható.

Remélem, nagyon nem kavartam össze senkit az elmondottakkal. A legbiztosabb, hogy ha folyamatosan figyelemmel követjük a húst és akkor nem kell gondolkodni rajta, hogy ehető-e mé, vagy kicserélték. 

Köszönöm a figyelmet.