Ha idegen érkezik, fogadjuk be? – Betérés zsidó szemmel és a betérés szabályai, folyamata

Első gondolatom az első betérő mondatai voltak: “ne unszolj engem, hogy elhagyjalak és visszatérjek. Mert ahová te mégy, oda megyek én is. Néped, az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, és ott temessenek el engem. Úgy bánjon velem az Örökkévaló most és mindég, hogy csak a halál választ el engem tőled!” – a fentebbi szavakat Rút mondta Noéminek, anyósának. Háromszor próbálta lebeszélni Noémi a menyeit, fiai özvegyeit arról, hogy vele tartsanak Kánaán földjére. Orpa, akinek nem volt erős meggyőződése, hogy ezt az életet akarja élni, hajlott szavára és visszatért apjához és hitéhez a moabita királyi udvarba. Rút Noémival ment és minden viszontagságot elfogadott, amit csak rá mérhet az Örökkévaló.
Ebből a kis történetből -amit minden Sávuotkor felolvasunk- lehet megtanulni az igaz betérés pár törvényét. Mint ilyen, hogy háromszor próbálta Noémi az asszonyokat eltántorítani attól, hogy vele tartsanak és hogy nem lehet érdekből való a betérés. De ahhoz, hogy valaki betérjen, neki magának kell jelentkeznie és keresnie a lehetőséget a betérésre. Eltökéltnek és céltudatosnak kell lennie.
A midrások és Báruch rabbi gondolatait felhasználva írnám meg, hogy mik a követelmények egy zsidótól, ha „menekülttel” találkozik. Jelenleg most a menekültet, mint a zsidóságba betérni vágyót aposztrofálom, aki, mint Rút, elhagyta a szülőföldjét (hitét) és elfogadta a zsidóság szabályait és magára vette szombat, örökérvényűként tekint rájuk. Mózes második könyvében található (22:20 és 23:09 között) „Az idegent el ne nyomd és ne szorongasd őt, mert idegenek voltatok ti Egyiptom országában… Idegent ne szorongass, hisz ti ismeritek az idegen lelkét, mert idegenek voltatok Egyiptom országában” és Mózes 5. könyvéből idézve (10:19) „Szeressétek az idegent, mert idegenek voltatok Egyiptom országában”, ami azt mondja kiegészítve a talmudi bölcsünk Bává möciá traktátusában leírtakkal, mely szerint idegennek azt kell tekinteni, aki nem zsidónak született és betér a zsidóságba. Ez arra utal, hogy nem szabad felemlegetni a betértnek a származását, mint ahogy Rútnak emlegették a szolgák moabita származását. Nem helyes. Onnantól, hogy betért, már teljes értékű zsidónak számít, mintha annak is született volna.
És mi a szabálya a betérésnek?
Nem lehet érdektől való, ez a legfontosabb. Magára kell vennie a Tóra törvényeit, körül metéltetni előbőre húsát (csak a férfiaknak, persze), alámerülni a Béz din elött (nőknél ehhez 3 tanult nőt kérnek fel tanúként), és áldozatot vinni a Szentélybe. Ez a 3 pont az elvárás, hogy meglegyen magához a betéréshez. Amíg nincs Szentély, addig az a pont késedelmet szenved, de ha a többi pont megvan, akkor már érvényesnek számít. Amikor felépül a 3. Szentély, akkor kötelesek lesznek áldozatot vinni oda.
Mielőtt ez a három lépés megtörténhetne, a rabbi meggyőződig róla, hogy valóban a Tóra törvényei szerint éli az életét a betérni vágyó. Elfogadja és megéli a törvényeket és nem csak azért akar betérni, mert előnyt remél tőle. Amennyiben kiderül, hogy csak ezért akarna és e világi dolgok miatt akar betérni, el kell utasítani a vágyát.
A merítkezésnek 3 szemtanújának kell lennie, mind sábesztartó, szavahihető zsidók.
Aki be akar térni, az nagy feladatot vállal magára, ahogy nagy micvát is az, aki segít neki és tanítja.
Aki elhatározza, hogy betér, annak számítania kell rá, hogy először megpróbálják lebeszélni róla, mivel a zsidóság nem toboroz új hívőket, aki szeretné a helyes utat járni, annak ott van lehetőségként a noáhiták (Noé gyermekeinek) 7 törvénye, amit minden nem zsidónak be kell(ene) tartania. De ha kitart a jelölt a döntése mellett, akkor elkezdik bevezetni a micvák és a Tóra törvényeinek birodalmába. Mennyire nehéz is egy hétköznapi embernek magára venni ezt a terhet, otthonában betartani a kóserság szabályait, a Szombat törvényeit és az ünnep szabályait, hogy csak pár példát hozzak. Ez alatt a tanulás alatt is próbálják eltántorítani a rabbik a betérni szándékozót és bemutatni, elmondani neki a zsidóság hányattatott sorság, továbbra is figyelve, hogy érdek nélküli legyen a betérés, csak azért, hogy a vallás és a hit szépségéért térjen be, túlvilági jutalmakért és ne a földiekért.
Megismertetik vele a büntetéseket, hogy ha megszegi a törvényeket, ahogy a jutalmakat is, amik járnak azért, hogy ha mindent betart, ami vonatkozik rá.
És ha kellőképpen felkészült már és éli a micvákat, amiket magára vett, elkövetkezhet a körülmetélés és az alámerítkezés is, amit 3 meghatalmazott és kellőképpen bölcs férfi elött kell megtennie nappal. Amennyiben nincs meg a 3 ember vagy éjjel történt valamelyik, akkor nem érvényes a betérés és meg kell ismételni az alámerítkezést és újra kell venni a szövetség vérét (a szövetség vérét abban az esetben is újra kell venni, hogy ha nem mohel végezte el a körülmetélést a betérő nem zsidón).
Férfiaknál mind a 2 procedúra viszonylag egyszerűen kivitelezhető, de ha egy nőnek kell alámerülnie (esetében a körülmetélés nem előírás), akkor ott már akadály a szemérmesség kérdése is, illetve, hogy a férfi csak a feleségét láthatja ruha nélkül a megfelelő időben. Bölcseink erre is találtak megoldást, miszerint először rebecen van a betérni vágyó nővel és úgy merítkezik alá, majd egy lebernyeg jellegű ruhát adnak a nőre a mikvében és úgy merül a víz alá újra a megfigyelők elött, hogy így a ruha eltakarja, de mégis minden helyen át tudja járni a víz, ami feltétele az alámerülés teljesítésének. A két alámerülés között el kell mondani egy esküt a rabbik elött.
Miután túl van a betérni vágyó ezeken a szertartásokon (és ide már csak akkor juthat el, hogy ha méltónak találta a béz din arra, hogy a zsidósághoz csatlakozzon), akkor zsidó nevet választ / kap és onnantól teljes értékű zsidónak számít minden jog szempontjából, mint a született zsidók. Nem szabad felemlegetni a betérőnek vádlón az előző életét, ami a betérés elött volt, de dicsérhető elszántságáért, amiért teljesítette a próbatételeket mind a tanulás terén, mind pedig a teljes életmód váltással kapcsolatban.

Köszönöm a türelmeteket de elsősorban a sok segítséget a forrás találáshoz Báruch rabbinak és a saját életéből a tapasztalatok megosztását Naominak.

Zeev