Bírák és tanúk törvényei
Kezdem gondolataimat először a bíróságnál, akik ellenségem ügyét tárgyalni fogják. Na jó, ez csak egy feltételezett per. Ez esetben több lehetőség is van. Választhatnak a peres felek közösen egy bíróságot, de amennyiben megegyeztek, hogy kik bírálják el ügyüket, úgy már nem vonhatja vissza egyikük sem a beleegyezését, csak azért, mert számára kedvezőtlenül alakulna a per kimenetele. Ám ha úgy érzik, hogy az egyikük által választott bíróság (mely 3 főt számlál) nem felel meg számukra, mert azt feltételezik, hogy részrehajlóan döntenének, vagy rokonai a másik peres félnek, akkor mind a két peres fél választhat egy-egy bírót, akik közösen kiválasztják bíróságuk fejét és így a harmadik bírót. Ezen harmadik bíró választásába már a peres felek nem szólhatnak bele és ily módon vétózni sem vétózhatják meg. A fentebbi – bölcseink által elfogadott véleményt – Ráv Jehuda fogalmazta meg mestere alapján, de vele vitatkozik rabbi Meir, aki szerint nem a két bírónak, hanem a peres feleknek közösen kell választaniuk a harmadik bírót.
De a talmudi bölcseink elvetik ezt az érvet, arra hivatkozva, hogy az erényes tanúk is csak akkor írják alá a tanúvallomások okmányát, ha a velük együtt tanúskodókról is tudják, hogy erényesek, nehogy később valamelyik társuk miatt ők is szégyenbe kerüljenek, ugyanígy a bírók is csak akkor bíráskodnak, hogy ha erényes és bölcs, maguk közül való a harmadik bíró is.
De, mint ahogy mindig, úgy most is van egy “de”. A fentebbi szabályt csak abban az esetben lehet alkalmazni, hogy ha diaszpórai a bíró (Talmudot idézve: szíriai zsidó bíróság, akik kevésbé járatosok a Tóra törvényeiben). Amennyiben a bíró egy szakértő, Tóra tudós bírói testület, úgy elutasításukat meg kell indokolni. Ez az indoklás csak akkor állhat meg, ha a másik fél, aki el kívánja utasítani, bizonyítani tudja, hogy feddhető életű a bíró vagy rokona, lekötelezettje a peres felek egyikének, vagy bírótársának. De szakértőnek kell elismerni azt a bírót is, akit az adott témában sokan elismertek már a téma szakértőjének, így akkor rá is vonatkozni fog az, hogy alapos indokkal (amit fentebb már leírtam) lehet csak elutasítani.
Itt térnék át tehát a tanúk kérdésére, hogy ha a pereskedő felek a saját állításuk igazolására csak egy tanút tudnak állítani, úgy azt elutasíthatja a másik fél, mivel a Tórában is írva van (5Mózes 19:15): „Ne álljon elő egy tanú valaki ellen bármi bűnnél és bármi véteknél, bármely vétségnél, mellyel vétkezik; két tanú vallomására, vagy három tanú vallomására állapíttassék meg a dolog.”, pénzügyi kérdésekben azonban elfogadható egyetlen tanú is, hogy ha az alperest ezzel eskütételre kötelezik a bírók, de amennyiben hazugul esküszik, úgy égi büntetést von a fejére ezzel, ahogy a hamis tanúzásért is ez a sorsa.
Tovább menve van mód a felhozott tanúk elutasítására (ha amúgy alkalmas is lenne), amennyiben az nem a saját érdekből fakad, vagyis, ha a családja miatt alkalmatlan általánosságban a tanú a tanúvallomás tételére, úgy ezt a peres fél egy tanúval együtt elő is terjesztheti és kérheti a tanú semmisnek vételét. De mi a helyzet, hogy ha két pár tanút ígér a felperes? Erre bölcseink azt a választ adják, hogy amennyiben a fentebb ismertetett probléma felmerül az első pár tanúval szemben, úgy még akkor is elutasíttathatja a bíróság által, hogy ha később kiderül, hogy nincs másik pár, vagy alkalmatlan a második páros tanúvallomás tételére, rokonság vagy más okok miatt. De amennyiben csak egy pár tanúja van a felperesnek, úgy azt nem utasíthatja el az alperes, csak ha alkalmatlan a tanúságtételre (például rokonsági kapcsolat, érdekeltség miatt).
De mi van akkor, ha egy – amúgy alkalmatlan – bírót választanak meg ügyük egyik bírójának? Szabad-e visszavonni ezt az engedményt akár a felperesnek, akár az alperesnek? Bölcseink és rabbi Johánán, valamint Rává véleménye alapján, se az ítélethirdetés elött (ha már kinjánnal vagyis birtokbavétellel megesküdött), se utána nem vonhatja vissza se a fel-, se az alperes fél. Saját véleményem alapján ennek oka az lehet, hogy feltételezik, hogy az amúgy alkalmatlan bíró az ő javukra fog ítélni és amikor ez nem történik meg, akkor így kívánnak kihátrálni és újra tárgyalást követelni maguknak, annak reményében, hogy ezúttal nekik tetsző ítélet fog születni.
Mi tehet egy bírót vagy tanút alkalmatlanná? Elsődlegesen az érdekeltség az adott ügyben és a rokoni kapcsolat. De a tanú vagy bíró életvitele, munkája is lehet alkalmatlanná tevő körülmény:
Szerencsejátékos: Rámi bár Hámá véleménye szerint, mivel egy feltételhez kötve ígéri egy pénz kifizetését és ha az ő javára fordul a kocka, akkor nem szívesen adják neki a fogadásban résztvevők a pénzt, ezért ez a lopás egy formája. Ezzel ellentétben Ráv Semet azt mondja: mivel minden fél tudja, hogy rajtuk kívülálló erőkön múlik a szerencsejátékban a győzelem, így inkább az a probléma forrása, hogy nem folytat produktív, közösséget előrébb vivő tevékenységet, vagy a Sulhán Áruhot idézve: „törvény által meg nem engedett módon tartja fenn magát”. A két vélemény hasonlónak tűnik, de a fő különbség, hogy Rámi bár Hámá szerint, mivel a szerencsejáték egy formája a lopásnak, így nem lehet erkölcsös az az ember, aki ezt űzi, addig a Bölcsek, Ráv Semet és Ráv Johanan véleménye szerint, ha van más foglalkozása is, akkor alkalmas lehet mind bírónak, mind tanúnak. Akkor tekinthetők bűnbánóknak, hogy ha összetörik szerencsejáték eszközüket és még tét nélkül se játszanak többet.
Kamatszedő, vagyis uzsorás: Itt ketté válik a dolog mivel a Tóra alapján, mind a kamatra kölcsönadó, mind pedig a felvevő és aki segédkezik ebben, bűnös, így alkalmatlan bírónak és tanúnak is. De ha megbánja bűnét és eltépi minden adóslevelüket és többet nem adnak még nem zsidónak se kölcsön kamatra, valamint minden addig beszedett kamatot visszaadnak annak, akitől beszedték. Ha nem megállapítható, hogy kitől szedték be, akkor közösségi célokra kell fordítani.
Galambröptető: A fő probléma velük, hogy ha lakott területen belül reptetik a galambjukat akkor feltételezhető, hogy a „szomszéd” galambjait a saját galambdúcába csalogatja a saját betanítottjával, így megvalósítja a lopást, ezért alkalmatlan tanúnak és bírónak is. De ha a sivatagban reptet, akkor ott feltételezhető, hogy csak vad galambokat fog visszahozni a sajátja, így ez nem zárja őt ki. Más bölcsek szerint a galambröptető fogad a galambjára, hogy előbb ér oda a célba, mint a partneréjé, így ugyanabba a kategóriába tartozik, mint a szerencsejátékos. Ebbe a kategóriába sorolnak be minden más állat versenyeztetését és csali állattal való befogását is. Akkor válik újra alkalmassá az az ember, aki ilyennel foglalkozott, hogyha összetöri a felszerelését, amivel befogta a madarakat és amivel versenyeztette őket, és még a sivatagban se versenyezteti, fogja be az állatokat.
Hetedik év terményeivel kereskedő ember: Nevéből eredően a Smita év terményét eladja és így hasznot húz belőle. A megbánás és bűnbocsánat módja számukra az, hogy ha a következő szombat-évben semmilyen terménnyel nem foglalkozik és ha rendelkezik arról, hogy az előző, vagyis a bűnös évben szerzett hasznát pontos számadással a szegényeknek adja.
Egyéb alkalmatlanok:
Rablók
Akik más tulajdonát elveszik, azok kizáratnak az erkölcsös emberek listájáról, így nem alkalmasak se tanúnak, se bírónak. Ide tartoznak azok a „lopások” is, amiket olyan emberek sérelmére követnek el, akik nem formálhatnának saját jogot egy értékes tárgyra (gyengeelméjű, süketnéma, kiskorú)
Zsarolók
Ide tartoznak azok, akik akaratuk ellenére kényszerítenek valakit arra, hogy tulajdonát átadja nekik.
Pásztorok
Akik pásztorkodnak nyáj fölött, amennyiben kis állatokat terelnek úgy kizárásra kerülnek az erkölcsös emberek közül, mivel nem lehet tudni, hogy nem-e hajtotta az állatokat más földjére, még akkor is, hogy ha zárt karámba őrzi is az állatokat. De ha egy nagy állatokat számláló csordát terelő pásztorról beszélünk, ő csak akkor kerül kizárásra, hogy ha bizonyítottan (tanúk által) behajtotta az állatokat más földjére.
Vámszedő
Alkalmatlan a tanúskodásra, mivel feltételezik a bölcseink, hogy több vámot szed be, mint amennyit kéne, mivel ő maga becsüli fel a vámolandó árut, így kedvezhet valakinek kedve szerint.
Adószedő
Amennyiben nincs ellene tanú, hogy több adót szed be, mint amennyi elő van írva, akkor alkalmas lehet, de onnantól, hogy előáll ellene tanú, már nem fogadható el.
Így a fentebbi gondolataimat zárom egy egyszerű válasszal: Ha igaz tanú tudok lenni, úgy kötelességem is tanúskodni ellenségem mellett.
Zeev