Kibírtad azt, amit nem lehetett kibírni.
Elviselted azt, amit nem lehetett elviselni.
Túlélted azt, amit nem lehetett túlélni.
És közben tudtál szeretni és ember maradni.
Levágtak téged a múltról.
Megszakították a kapcsolatodat az ősökkel.
A szemed előtt ölték meg a szüleidet.
A szemed előtt ölték meg a testvéreidet.
Nem temette el senki a halottaidat.
Nem beszéltél arról, amit eltemettél magadban.
A születésnapod átkerült hanukáról mikulásra.
A feleséged születésnapja hanukáról karácsonyra.
Mikor minden elveszett, Te új életet kezdtél.
Mikor a fájdalom elviselhetetlen volt, Te szerettél.
Mikor minden romokban hevert, Te újat építettél.
Mikor mások örültek, Te fényképezted őket.
Én nem értettelek.
Haragudtam rád.
Zavart, hogy kikeresztelkedtél.
Hangszigetelt falak voltak köztük.
Kiszlév 23.
5684-5784
Ma 100 éve születtél.
Ma már köszönetet tudok mondani Neked.
Ezt pont ma kaptam:
“…tisztelegve Anyukám áldozatos munkája előtt, megkértem őt, hogy mosson ki 100 darab tiszta lepedővásznat. … Azért, hogy … a saját kis életét, a lelkét tudja megtisztítani a tehertől, hogy feloldozást nyerhessen ezzel a bensőséges rituáléval.” – Baglyas Erika
Szeretném elfogadni az életedet.
Szeretném látni benne a fényt.
Szeretném tisztelni az embert benned.
És magamban is,
hogy másokban is felismerhessem az Embert.
Köszönöm, hogy voltál.
Köszönöm, hogy az voltál, aki.
Köszönöm, hogy úgy éltél, ahogy.
Köszönöm, hogy itt vagy velem.
Emléked legyen áldott!
English
You endured what was unbearable.
You tolerated what was intolerable.
You survived what was unsurvivable.
Nevertheless, you knew how to love and remain human.
They cut off your ties to the past.
They cut off your connections to your ancestors.
Your parents were killed before your very eyes.
Your young siblings were killed before your very eyes.
No one buried your deads.
You didn’t speak of what you buried within yourself.
Your birthday shifted from Hanukkah to Santa Clause.
Your wife’s birthday shifted from Hanukkah to Christmas.
When all was lost, you started a new life.
When the pain was unbearable, you loved.
When everything lay in ruins, you built anew.
When others rejoiced, you captured them in photos.
I didn’t understand you.
I was angry with you.
It bothered me that you converted.
Soundproof walls separated us.
23rd kislev.
5684-5784
Today: You were born 100 years ago.
Today, I can express gratitude to you.
I received this today:
“…honoring my Mom’s sacrificial work, I asked her to wash 100 pieces of clean linen. …So that she could cleanse her own little life, her soul, from the burden, to gain redemption through this intimate ritual.” – Erika Baglyas
I want to acknowledge your life.
I want to see the light in it.
I want to recognize the human in you.
And in myself, too,
so I can recognize the Human in others.
Thank you for being.
Thank you for being who you were.
Thank you for living the way you did.
Thank you for being here with me even now.
May your memory be blessed!