Gondolataim koronavírus idején

Fényvonat, Tamás-Haim (saját) festmény

Most, 2020 május elején írtam és 10-én vettük fel Gábor barátommal ezt a verset. Ő egy lanton játszik és én elmondom… (Érdekes, hogy pont amikor a “fényhajó”-t mondtam, elment egy villamos a kert végében… Örültem neki!)

Felnézek az égre,
Bámulom a holdat…
Gondolkodom azon,
Mit hoz majd a holnap…

Véget ér az élet,
Mit most már megszoktam:
Hetek óta már, hogy
karanténban voltam.

Örüljek vagy féljek?
Hogyan tovább innen?
Hiszen megváltozott
Az életben minden.

Szeretem a csendet,
A tiszta levegőt,
A nyugodt imákat
A Zoommal délelőtt.

Tényleg vágynék arra,
Újra busszal járjak?
Vagy, hogy a tömegben
Villamosra várjak?

Újra jöjjön vissza
Dugó az utakon?
Gondolkodom azon,
Tényleg ezt akarom?

Jó nekem, ahogy van!
Most éppen így látom.
Ami előtte volt,
Azt vissza nem várom!

Ami nyomaszt, nem kell:
Az, biz a félelem!
Hogy valami farkas-
Szemet néz énvelem.

A politikusok
Kapkodva döntenek,
Naponta jönnek ki
Újabb vad ötletek.

Nem hiszek a harcban.
Szeretem a békét.
Maradnék jelenben,
Nem várom a végét.

Most ugyebár most van,
Sok minden ajándék.
Szeretném, ha itt is
Örömet találnék!

Vigyázz az életre!
Rendesen moss kezet!
Tudd, ki tart kezében
És van mindig veled!

Rettegés, félelem
Nem ad jó tanácsot,
Inkább a szeretet
Az igaz barátod.

Nyomasztó a múltad
A jövő ijesztő
Előre vagy hátra?
Ez mind csak útvesztő!

A jelen pillanat
:Száguldó fényhajó.
Mindig volt, mindig lesz,
Hisz Örökkévaló.

Domján Gábor és a hangszert
Tizenegy kórusos reneszánsz lant

Romanek Tihamér által 2008-ban épített kópia. A mintául szolgáló hangszer: Hans Burkholtzer (1596), átalakította: Thomas Edlinger (1705), Bécs, Kunsthistorisches Museum (SAM 44). Bordái körtefából készültek, rezonátorlapja gyönyörű hangzást adó, kb. 160 éves hangszerfenyő. Menzúrája 65 cm. Gábor bélhúrokat használ rajta, amik vöröses-barna színűek, Mimmo Peruffo olasz húrspecialista kutatásainak eredményei.

A fent látható festményt én követtem el a 90es évek elején. Olaj, vásznon.