Egyszer volt, nem is olyan régen (kb 2,190 éve) – i.e. 167-164 körül, ami a zsidó naptár szerint kb. 3593-3597, a Második Szentély idején – Jeruzsálemben nagy volt a rendetlenség.
Nem olyan, amit egy seprű, vagy egy porszívó, vagy sok utcaseprő megoldhatna.
Inkább olyan, amit az ember fejében és szívében érez.
A környéket akkor a hellenizmus uralta: a görög kultúrát és vallást nemcsak kínálták, hanem erőszakkal terjesztették. Voltak tiltások a zsidó micvák ellen, megszentségtelenítették a Szentélyt (pl. disznót áldoztak benne, ami zsidó szempontból a legmegalázóbb), és azt üzenték:
„Legyetek modernek! Gondolkodjatok úgy, mint mi!”
A zsidók egy része ellenállt. Mások elbizonytalanodtak.
És ekkor jöttek a makkabeusok.
A makkabeusok egy zsidó papcsalád és követői voltak, akik a Második Szentély idején fegyveres felkelést indítottak a szír–görög uralom ellen.
A mozgalom egy Mattitjáhu nevű kohéntól indult, Modin városából.
Mattitjáhu megölt egy zsidót, aki bálványnak akart áldozni, és egy görög tisztet is – ez indította el a felkelést.
Halála után fiai vették át a vezetést, közülük a legismertebb:
Júda, akit „Makkabinak” hívtak
„Makkabi” = „kalapács”, vagy mozaikszó: Mi chamocha ba’elim Hashem – „Ki olyan, mint Te az istenek között, Örökkévaló?”
(2Mózes / Smot 15:11 – a Tenger éneke).
Nem voltak sokan és nem ígértek gyors sikert.
Csak annyit mondtak: „Zsidók vagyunk. És csak ez számít.”
Háború is volt – de nem ez lett a lényeg
Igen, volt katonai felkelés.
Igen, fegyverrel foglalták vissza a Szentélyt.
De Hanuka mégsem a kard ünnepe lett, hanem a folytatásé.
Amikor beléptek a Szentélybe, mindent újra akartak kezdeni.
És akkor jött az olajválság.
A Szentélyben különleges, rituálisan tiszta olívaolaj kellett a menórához.
Nem azért, mert „válogatósak voltak”, hanem mert a Szentélyben nem kompromisszum van, hanem minőség.
Találtak egy korsó olajat, ami egy napra lett volna elég.
Újat készíteni? 8 napos feladat!
Meggyújtották.
És a láng nem aludt ki.
Nyolc napon át égett.
Nem számolgatás volt.
Nem trükk. – Csoda.
Egy kis fénnyel nagy sötétséget is el lehet űzni.
Ezért nyolcnapos ünnep Hanuka.
A zsidó naptárban kiszlev hó 25-től 8 nap (valamikor november vége és december vége között, a polgári naptárhoz képest változó dátumon).
Nem a háború ünnepe.
Nem is a győzelemé.
Hanem annak bizonyítéka, hogy a zsidó élet folytatható.
A menóra más, mint a hanukia
A Szentélyben hétágú menóra volt.
Otthon viszont hanukiát gyújtunk:
8 láng – a nyolc napra. Minden nap eggyel több
naponta egy segédláng (szolgagyertya, sámesz, sámás)
(Számold ki, összesen hány gyertya kell a hanuka nyolc napjára!)
Nem a Szentélyt másoljuk.
Emlékezünk rá.
A hanukiát hagyományosan ablakba vagy jól látható helyre tesszük, hogy a fény látszódjon: a csoda híre menjen tovább.
Eredetileg olajjal gyújtottak fényt.
Ma sokan gyertyát használnak, mert így egyszerűbb.
Van, aki azért azt tartja:
„Ha lehet, maradjunk az olajnál.”
Mindkettő rendben van.
A lényeg nem az eszköz, hanem a fény.
Miért olajosak a hanukai ételek?
Fánk. Latkesz. Olaj, olaj, olaj.
Nem diétás ünnep.
Azért eszünk olajban sült ételeket, mert a hanuka nemcsak nézni való emlék, hanem ízlelhető is.
Petike: Karácsony van! Bezzeg nekünk van otthon fánk!
Móricka: Nagy dolog! Nálunk is van otthon fánk!
Játék, ima, szokás
Hanukakor az imákba bekerül az „Al hanissim” betoldás: hála a csodákért. Sokan játszanak trenderlivel (dreidellel).
נ ג ה ש A pörgettyűn levő 4 betű
נֵס גָּדוֹל הָיָה שָׁם
Nes Gádol Hájá Sám: “Nagy csoda történt ott“
Izraelben az utolsó betű más נ ג ה פ
נֵס גָּדוֹל הָיָה פֹּה
Nes Gádol Hájá Po: “Nagy csoda történt itt“
Hanuka nem zarándokünnep.
Nem tömeg.
Otthoni, esti fény. Ablakban égő lángocskák.
És miért lett Hanuka ma ilyen hangsúlyos?
Hanuka régen inkább családi ünnep volt.
A 19–20. században vált igazán hangsúlyossá – főleg ott, ahol a zsidó identitás kérdésessé, nehézzé vált.
Magyarországon már sok városban volt idén nyilvános gyertyagyújtás.
Budapesten több helyen is (pl Nyugatinál, Madách téren), minden este, 8 napon át. (Kivéve pénteken, amikor otthon gyújt mindenki gyertyát.)
És mit üzen nekünk Hanuka ma?
Lehet, kevesen vagyunk.
Lehet, kevés az „olaj”.
De ha elkezdjük, lesz fény addig, amíg kell.
Ez a Hanuka.
Nem a múlt dicsősége.
Hanem annak bizonyítéka, hogy a zsidó történet folytatható.