Van Isten?

Van Isten?

Van Isten

Furcsa mondat.
Arra utasítja az agyamat, hogy a “van“, “létezik” megszokott módján képzelje el Istent, mint egy létező, különálló entitást.
Ami van, annak vannak határai. Van eleje és vége. El lehet képzelni.
Keletkezett és meg fog szűnni, meg fog halni.
Ha van, akkor fel lehet tenni ilyen kérdéseket:
Hol van?
Mekkora?
Mennyi idős?
Hogy néz ki?
Honnan jött?
Mit csinál épp most?
Mire képes?
Mit lehet vele kezdeni?
Mire jó?
Hogy lehet javítani, szebbé tenni?
Milyen igényei vannak?
Mennyibe kerül?
Milyen a felszíne, a bőre, a széle?

Van Isten?

A fenti kérdésekre nincs válasz, vagyis megszokott értelemben véve mondhatom, hogy (így) nincs Isten.

Isten.
Van. (Sőt! Maga a vanás*, a létezés)
Ugyanazt jelenti.
Van = Isten = Létezés
Mert CSAK Isten van.
Minden, ami van, az maga az Isten.
Hol keressem, hol találom?
Téves kérdés!
Nem kell keresni, nem kell találni.
Minden mindenhol csak és kizárólag Isten.

Istentelen

Ez vicces. Mit jelent?
Mivel minden Isten, ezért az “istentelen” is az Isten.

Mit tegyek, hogy megismerjem Istent?

Bármit. Mindent. Semmit. Akármit.
Ha érdeklődő vagyok, ha figyelem a világot, az állatokat, embereket, növényeket, köveket, az univerzumot, egy atomot, a kapcsolatokat, a logikát, az érzéseket, a természetet, a művészetet, az időjárást, a betegségeket, járványt, a háborút, a napfelkeltét, vagy akár önmagamat… mindent, bármit – akkor ismerkedek Istennel a teremtett világon keresztül.
Ha a Tórával (és egyéb tanokkal) foglalkozom, akkor ezen keresztül ismerkedek Vele.
Ha unatkozom, ha épp semmi nem érdekel – a semmi, az unalom is az Isten.

Hogy képzeljem el Istent?

Nincs mit elképzelni!
Elég körülnézni! Minden, amit látok, hallok, vagy bármi más módon érzékelek – az az Isten. És az, amit nem látok, nem érzékelek, az is az Isten.

Fordítsuk meg a kérdést!

Hol NINCS Isten? Mi NEM Isten?
És erre az a válasz, hogy nem-Isten nincs.
De maga a kérdés is Isten.

Mondom magamnak: “Nézz körül és keresd a nem-Istent!”
A csábítás, az nem-Isten?
A törvény megszegése, az nem-Isten?
A bűn, háború, pénz, szerencsejáték, házasság-törés, csalás, betegség, halál – nem-Isten?
Ez is mind Isten.

Vagyis, maga az Isten szó szinte felesleges, hiszen nem választ el semmit semmitől. Tautológia. “Van Isten.” Kétszer mondom ugyanazt…

Új kifejezést ajánlok

Minden Isten. Isten minden. Csak Isten van…
Javaslom a “van Isten” helyett a “nincs nem-Isten” kifejezést.
Furcsa, szokatlan.
Kivisz a megszokott gondolkodásból.
Persze, ahová visz, az is Isten


  • vanás – ezt a szót alighanem én alkottam, mint a létezik-ből a létezés, a van-ból a vanás