Bizony, a tíz csapás után a Fáraó lépett
Önként elengedte a zsidó népet
Sietve nem mentek egyenest a célhoz
A hitük hasonlított a kemény acélhoz
Lelkesen követték a vezérlő ködfelhőt
Arra ment a sok öreg, gyerek és felnőtt
Hűha! Ez tán csapda! Az út véget ért
Meglátták egyszercsak a Sás tengerét
Vágtatott mögöttük a Fáraó serege
Nagy volt az ő dühe és támadó ereje
Négy felé szakadt Izrael népe:
Menjünk gyorsan vissza! – volt, ki ezt kérte.
Rabok voltunk ugyan, de volt húsos fazék
Volt mit enni, inni, az volt a szép!
Haljunk inkább meg, de rabok ne legyünk!
Inkább önként a tengerbe megyünk!
Szálljunk szembe Fáraóval, harcoljunk!
Nyakukra vércsíkot karcoljunk!
Maradjunk nyugton, imádkozni kéne,
Istent hívjuk, Egyiptom tőle félne
Egyik megoldás sem volt itt nyerő,
Bátran menni tovább, ebben volt az erő!
Higgyünk abban, mit az Úr mondott
Haladjunk és ne nézzük a gondot
Mózes a botját a víz fölé emelte
Kettényílt tőle a tenger reggelre
A nagy víz alja száraz lett és sima
Biztos volt sok köszönet, hála és ima.
Két magas védőfal között haladtak,
Vicces képet mutattak a néma halaknak.
Vadul követte őket Fáraó és serege,
Nem volt neki még a harcból elege.
Mózes a botját újra a víz fölé emelte,
Az óceán a sereget teljesen elnyelte…
Maguk mögött hagyták Fáraót örökre
És nézték a sok kincset, jókat röhögve
Mózes pedig dalra fakadt
Hé, te Fáraó! Hol a hadad?
Sláger lett Mózes dala szinte rögtön
Imádkozzuk azóta is, örökkön
Ki olyan, mint Te, dicső a szentségben?
Verhetetlen! Bent vagy az Egységben.
Mirjám prófétanő, dobbal kezében
Táncolt a nőkkel nyertesi mezében
Három napig mentek a nagy pusztában
Nem láttak vizet széltében hosszában
Elértek végre egy elég nagy vízhez…
Móró volt. Nem szoktak keserű ízhez.
Te, Mózes! Mit igyunk? Zúgolódott e nép!
Itt egy fa! Dobd be! Édes lett a víz ekép.
Élimbe érve hetven pálmát láttak
És még tizenkét forrást is találtak.
Kezdetben volt étel és ital is elég
Hőség volt ugyan és száraz e lég
Amikor az étel mind elfogyott
A nép éhes volt, kissé lefogyott
Éhség által haljunk meg, ezt akartad?
Életünk-halálunk múlik most rajtad!
Nyugi legyen gyerekek!
Itt vagyok ám veletek!
Az Úr, a világ legjobb szakácsa
Szólt nékik: számítsatok mannára!
Annyit szedj, amit megeszel
Éhes így soha nem leszel.
Ne szedjél magadnak többet!
Kukacos lesz, akár meg is ölhet.
Hatodik nap szedtek kétszeres kenyeret
A sábáti ünnepre is legyen – eleget
Ne szedj a hetedik napon
Amit már szedtél, élj azon!
Refidimben nem volt víz, hogy igyék a nép
Szomorú és száraz így a kép.
Mondta az Úr, üss egy kőre botoddal
Ne is törődj idős koroddal.
Mózes egy kőre rácsapott,
Jött a víz, nem tett rá csapot.
Jót ivott az egész csapat
És úgy látszott, elég marad.
És jött Amálék, harcolt Izraellel
Erővel, haraggal, karddal és csellel
Gyengítették őt és népét a kard élével
Vezényelt Mózes felemelt kezével
Harca van az Úrnak Amalék ellen,
Minden korban támad majd e szellem.
Itt van épp a hetiszakasz vége
Megúsztuk – eddig még élve!
A többit tegyük el a jövő hétre!
1 thought on “Bösálách hetiszakasz rímekben”
Comments are closed.