A Rebbe magyarázatában, amit az aktuális hetiszakaszokhoz (Mátot – Mászé פָּרָשׁוֹת מַּטּוֹת-מַסְעֵי ) írt, két fontos végletre, két fontos veszélyre hívja fel a figyelmet.
A zsidók kijövetele egyiptomból figyelmeztetést jelent a kétféle hiba ellen, amibe könnyen beleeshetünk.
Az egyik azt hinni, hogy megérkezetünk. Gondolhatom: amit eddig elértem a zsidóság téren, az nagyszerű, elégedett vagyok magammal, megpihenhetek. De az igazság az, hogy a zsidó nem megállásra, pihenésre született. Mindig új utazás vár rám. Tovább!
A másik a kétségbeesés. Úgy érzem: olyan keveset tudok, olyan kevésre vagyok képes, hogy vallási erőfeszítéseim hiábavalók.
Nekünk, akik részesei vagyunk a héber olvasókörnek, ez mélységesen és sokszorosan igaz. Emlékszem, hogy én is mennyire elkeseredtem az elején, hogy lehetetlen ezeket a betűket megtanulni. Most, hogy lassan már egy hat-hét éves gyerek szintjén tudunk olvasni, többre vágyunk. Néha meg azt mondom, hogy oly sokat tanultam már, annyi zsidó dolgot követek már, hogy ennyi elég is. De, úgy tűnik: van tovább.
Vannak újabb fejlődni-valók és hozzá erőm és lendületem is.
Hát, menjünk! Mindannyian külön-külön járjuk tovább a saját utunkat és együtt próbáljuk támogatni egymást ebben.
Köszönöm mindannyiótoknak.